Boldog Aszszony templomba viteléröl*

Nótája, Stabat juxta crucem Christi

SZent Háromságnak szentelt Ház,
Szentséggel gazdagúlt Gyöngy ház,
Üdvöz légy kis Szüzecske,
Menyorszagi Szépecske.
Már poládbòl ki-öltöztél,
Es böcsödböl ki-költöztél;
örüly kedves gyermecske,
Szübéli szent édeske.
Három esztendös korodban,
örömmel mégy a' Templomban,
Jsten szòlgálattyára,
Es szent áldozattyára.
Tèged mentedben kövessünk;
Hogy a' Sionra mehessünk,
Szent Fiad látására;
Minketis készits arra.
Vén szüléi MARIAnak,
ötet bé áldván az Urnak,
Haza-felé indúlnak,
Es szüvökben újúlnak.
Edes szóval, köny-hullással,
Csokolással, nagy áldással
Leányoktúl búcsùznak,
neki minden jót mondnak.
Bóldog szülék már térjetek,
Názárethben siessetek,
S' Készitsétek Céllájat,
Mint szép Templom formáját.
Ott Gábriel majd köszönti,
Jsten Annyának hirdeti,
Hogy szüllye Jsten Fiát,
Emberi Nemzet díját.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 461–2. – Cím: BOLDOG ASZSZONY TEMPLOMBA viteléröl. – Nótajelzés: Nótája, fol. 315. [ = Stabat juxta crucem Christi]. – Az énekeskönyv szerkesztője az éneket a Boldog Aszszonyrol valo enekek közé sorolta, az 532. lapon pedig A' dicsöült szentekröl közönséges énekek  című részben a naptár rendjének megfelelő helyen ezt a megjegyzést tette: XXI. NOVEMB. Boldog Asz. Templomba-vitelèröl: láss oda fol, fol. 461.

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 130), Zirci-ék. (1751–66, 58a), Paksi Márton György-ék. (1760, 340), Dőri-ék. (1763–74, 252), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 81); vö. Officium Rákocziánum (Buda 1825, 106).

Ének Szűz Mária templomban való bemutatása ünnepére. Az ünnepről: Dicseret Boldog Aszszony templombban vitelerül  c. jz. Tarnóczy István Titkos értelmü Rosa című elmélkedő könyvéből (1676, 134) az azonos kezdetű verses imádság (Dicseret Boldog Aszszony templombban vitelerül c.) 1–4. és 25–28. versszakának átalakított változata. Az énekeskönyv szerkesztője az átvett strófákat a  dallammintához átformálta; a szövegek összefüggéséből kitűnik, hogy ismernie kellett az ének teljes változatát, amely azonban nyomtatásban csak két évvel később jelent meg.

Versforma: 8–8–7–7 (a–a–b–b).

Dallamára vö. RMDT II., 13. sz.




Hátra Kezdőlap Előre