De transfigvratione Domini 6 augusti*

Ad notam Cur mundus millitat, vel Ebredgyel fell uilag

Az ur Jesus Christus egy nagy magas hegyre,
Harom tanituánit választuan melléie,
Bizonyságul öket Tábornak hegyere
Szent Petert, Jakabot, szent Janost fel vive.
Holot ezek elött szinye meg változék,
Szent orczáia mint nap fénye, ugyan fénlék,
Ruhaia peniglen mint fe ier ho lének,
Moyses és Illés-is szolvan ................
Felelvén szent Péter: Szerelmes mesterünk,
Jo volna nékünk itt uram Jesus lennünk,
Há akárod, három haylékot rendellyünk,
Egyet legelsöben te néked czinallyunk.
Moysesnek-is egyet, Illésnek-is edgyet.
De hirtelen fényes köd be foga öket,
Menyböl attya Isten meg szolitvan öket:
Ez en szerelmes fiam, hálgassátok ötet.
Halván tanituaniok földre le essének,
Nagy félelem miat ottan rettenének,
Szózáttul és fényes ködtöl félelmének,
Meddig az Istentöl vigaztalast vének.
Arczul le borulván midön ezek lének,
Oda menvén Jesus és monda nékiek:
Kellyetek fell innéd, semmit ne féllyetek!
Szemeket fel nitak, czák â Jesust látak.
Jézus parancsolta szent tánituáninak,
Az látast senkinek addig ne mondanak,
Meddig az embernek fia halálanak
Ideie el-iünne fel tamadasának.
Ezeket â végre Jesus cselekedte,
Profétak irasát s törvént be töltötte,
Mind az halotakra s mind elevenekre
Hogy be tellyessedvén ott az emberekre.
Ez gyárlo világon â kik mit szenvednek,
Istennek nevéirt kik itt gyülöltetnek,
Jó reménség légyen az ö hiveinek,
Mert az altal liszen dicsösség mindennek.
Melyre halál altal menendö az ember,
Kinek kis szikráiat meg látta szent Péter,
Örömébe monda: ô Jesus, ó mester,
Ez három haylékba lakiunk itten immar.
Hiveinek szivét ezzel vigasztallya,
Noha dicsöségre viszen halál nyla,
Kitt ö szent szinyének változásá mutata,
Nékünk ezt szerezvén az ioknak meg adgya.
Dicziret, diczösség az attya Istennek
Légyen mind örökké az fiu Istennek,
Vele egyetemben szent lélek Istennek,
Tellyes szent háromság egy örök Istennek.

6–8, 10 A kurzivált és kipontozott helyek a kézirat sérült volta miatt hiányoznak. 16 Az en szó fölött: az 24 Előbb így: Fel nitak szemeket czák A másoló a szavak fölé írt számokkal jelölte a végleges sorrendet. 25–27 A kurzivált helyek a kézirat sérült volta miatt hiányoznak.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 27b–29a. – Cím: DE TRANSFIGVRATIONE DOMINI 6 AUGUSTI. – Nótajelzés: Ad Notam ut est in folio 63. [más egykorú kézzel:] eandem.

Tanító ének Urunk színeváltozása ünnepére (Transfiguratio Domini; aug. 6.) Az ünnep evangéliumi mondanivalójáról bővebb tájékoztatás a Petri András-ék. Emlékezzünk keresztyének az úr Krisztusról kezdetű (1630–31, 10b–11a), párbeszédes formában is előadható devóciós énekéhez írt jegyzetben található  (RMKT XVII./7, 98.  sz.). Hazai szakrális vonatkozásairól lásd: Bálint 1977, II, 157–164.

A Pécsi-ék. névtelen szerzője az 1–7. versszakban elbeszélő krónikás modorban az evangéliumi történetet foglalja össze, átvéve ebből a párbeszédes elemeket is (vö. Mt 17, 1–8; Mk 9, 2–13; Lk 9, 28–36). A bibliai szövegekkel való szoros párhuzamosság a  sérült kézirat hiányainak pótlását is  lehetővé teszi (lásd alább a 8. és 27. sorhoz tartozó jegyzetet). A 8–11. versszak a prédikációs tanulság foglalata, amelyet a 12. strófában a szokásos doxológia zár.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT I., 190. sz. – A Pécsi-ék. eredeti, lapszámot idéző dallamutalása nem azonosítható. Az egykorú utólagos beírás „eandem” jelzése a kézirat 26a lapján lévő, ugyanettől a kéztől származó dallamutalást idézi: Vel Cur mundus militat vel Ebredgyel fell világ. A nótajelzések összefüggéséről lásd a De Sancto Matthia XXIV februarij c. ének jegyzetét. (Vö. De Sancto Lavrentio X avgvsti c. dallamával.)

8 Moyses és illé-is szolvan [megjelenék] – a sérült szöveg hiánya az evangéliumok szövege alapján kiegészíthető: És imé meg-jelenének nékik Moyses és Illyés szólván véle (Mt 17, 3); És meg-jelenék nékik Illyés Moysessel: és szolnak vala Jésussal (Mk 9, 3).

27 Meddig az embernek [fi]a halálanak – az evangéliumi szövegben: És alá-jővén azok a hegyröl, paranchola nékik Jésus, mondván: Senkinek ne mondgyátok a' látást, míg az ember Fia halottaiból fel nem támad (Mt 17, 9).




Hátra Kezdőlap Előre