6–8, 10 A kurzivált és kipontozott helyek a kézirat sérült volta miatt hiányoznak. 16 Az en szó fölött: az 24 Előbb így: Fel nitak szemeket czák A másoló a szavak fölé írt számokkal jelölte a végleges sorrendet. 25–27 A kurzivált helyek a kézirat sérült volta miatt hiányoznak.
Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 27b–29a.
– Cím: DE TRANSFIGVRATIONE DOMINI
6 AUGUSTI. – Nótajelzés: Ad Notam ut est in folio 63. [más egykorú
kézzel:] eandem.
Tanító ének Urunk színeváltozása
ünnepére (Transfiguratio Domini; aug. 6.) Az ünnep evangéliumi
mondanivalójáról bővebb tájékoztatás
a Petri András-ék. Emlékezzünk
keresztyének az úr Krisztusról kezdetű
(1630–31, 10b–11a), párbeszédes formában
is előadható devóciós énekéhez írt
jegyzetben található (RMKT XVII./7, 98.
sz.). Hazai szakrális vonatkozásairól
lásd: Bálint 1977, II, 157–164.
A Pécsi-ék. névtelen
szerzője az 1–7. versszakban elbeszélő
krónikás modorban az evangéliumi történetet
foglalja össze, átvéve ebből a párbeszédes
elemeket is (vö. Mt 17, 1–8; Mk 9, 2–13; Lk
9, 28–36). A bibliai szövegekkel való szoros párhuzamosság
a sérült kézirat hiányainak pótlását
is lehetővé teszi (lásd alább a 8. és
27. sorhoz tartozó jegyzetet). A 8–11. versszak
a prédikációs tanulság foglalata, amelyet a 12. strófában
a szokásos doxológia zár.
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).
Dallama: RMDT I., 190. sz. – A
Pécsi-ék. eredeti, lapszámot idéző
dallamutalása nem azonosítható. Az egykorú utólagos
beírás „eandem” jelzése a kézirat
26a lapján lévő, ugyanettől a kéztől
származó dallamutalást idézi:
Vel Cur mundus militat vel Ebredgyel fell világ. A nótajelzések
összefüggéséről lásd a
De Sancto Matthia XXIV februarij c. ének jegyzetét. (Vö. De Sancto Lavrentio X avgvsti c. dallamával.)
8 Moyses és illé-is szolvan [megjelenék] –
a sérült szöveg hiánya az evangéliumok szövege
alapján kiegészíthető: És
imé meg-jelenének nékik Moyses és Illyés
szólván véle (Mt 17, 3);
És meg-jelenék nékik Illyés Moysessel: és
szolnak vala Jésussal (Mk 9, 3).
27 Meddig az embernek [fi]a halálanak –
az evangéliumi szövegben: És alá-jővén
azok a hegyröl, paranchola nékik Jésus, mondván:
Senkinek ne mondgyátok a' látást, míg az ember
Fia halottaiból fel nem támad (Mt 17, 9).