Ugyan azonrol*

Nota: O mi Szent Atyánk, etc.

NAgy gyönyörüség az Urat követni,
Minden idöben véle beszélleni:
Törvénye-szerint benne örvendezni,
Ötet dicsirni.
Imádgyuk ötet tellyes életünkben,
Es meg-tart minket Szent igiretiben:
Fel-viszen minket ö nagy örömiben,
Dicsösségében.
Csuda-tételit Szent öltözetiben,
Ez mái Szent nap meg-mutatá szépen:
Szent Péter akkor a' nagy fényességben
Szólla illy-képpen:
Hogy-ha akarod Uram, maradgyunk itt,
Mójses, Illyésnek, lakások légyen itt:
Mert bizonyára látom jó laknunk itt,
Ne féllyünk semmit.
Mond az Ur Christus Szent Péter szavára:
Ennél szebb helyünk vagyon Menyországba:
A' hol Szent Atyám lakik bóldogságba,
Nagy vigaságba.
Lélekben örvend Szent Péter magában,
Nem tudgya mit szól nagy buzgóságában:
Igen örvendez parancsolattyában,
Christus szavában.
Szent mindenkoron a' kegyelmes Isten,
Es Szentet kíván, álnokság ott nincsen:
Mennyei mezö virágzik ékesen,
Dicsösségesen.
Kristály patakkal folyó ékes vizek,
Ugy csergedeznek gyémántal a' kövek:
Ugy örvendeznek a' választott népek,
Lelkekben szépek.
A' kik meg-hóltak az ártatlanságban,
Keresztség-által mentek Meny-országban:
Az Angyalokkal vadnak vigaságban,
Isten házában.
Vigad Abrahám a' vén Jámborokkal,
Sára Aszszony-is a' Szent Aszszonyokkal:
Vigan örvendez több Szüz virágokkal,
A' Mariákkal.
A' Szent Királyok, a' Confessorokkal,
Gyönyörüségben lesznek a' Christussal:
Minden Szentekkel, és Mártyromokkal,
A' bóldogokkal.
Ott a' szeretet meg-nem fogyatkozik,
Mert az Ur Isten mi-velünk lakozik:
Ott a' nagy öröm soha nem változik,
Söt öregbedik.
Azért Keresztyén e' bóldog Városban,
Siess bé-menni a' nagy vigaságban:
E' rosz Világot útáld-meg magában,
s' Ugy mehetsz abban.
Kérünk tégedet kegyelmes Ur Isten,
Szentely-meg minket, hogy lehessünk Menyben:
Örvendezhessünk nagy lelki örömben,
örökké, Amen.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 446–7. – Cím: MAS. UGYAN AZONROL. – Nótajelzés: Nota: O mi Szent Atyánk, etc. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 248).

Megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratokban: Paksi Márton György-ék. (1760, 533), Dőri-ék. (1763–74, 333), Szakcsi kántorkönyv (1788–89, II, 13).

Ének Urunk színeváltozása ünnepére (Transfiguratio Domini). Az ünnepről lásd: RMKT XVII./7, 98. sz. és az előbbi De transfigvratione Domini 6 augusti c. ének jegyzetét.

Az ismeretlen szerző az evangéliumi jelenetet idézve bemutatja a mennyei „bóldog Városban” az üdvözültek el nem múló örömét. Előadásmódja prédikációs jellegű, forrását azonban nem ismerjük. A költői fordulatokban gazdag, formailag csiszolt vers Kájoni gyűjteményének egyik jeles darabja.

Versforma: 11–11–11–5 (a–a–a–a).

Kájoni a nótajelzésben az O Pater sancte kezdetű, a hazai középkori liturgikus gyakorlatban általánosan elterjedt vasárnapi vesperás-himnusznak ugyancsak népszerű fordítását idézi. Az O mi Szent Atyánk legrégibb változata a XVI. századi Battyhány-kódexből ismert, de a XVII. századi katolikus kéziratos hagyományban is általánosan elterjedt. Lásd: RMDT II., 111. sz.



Hátra Kezdőlap Előre