Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 57b–58b.
– Nótajelzés: Ad Notam
uti in folio 1001 [Későbbi kézzel:] Ur Isten teged dicsérünk es nyilvan.
Ének Szent Márton püspök hitvallóról.
Tiszteletéről lásd: De Sancto Martino episcopo et confessore XI 9bris c. jz.
A vers a Martine confessor Dei kezdetű
X. századból származó és a magyarországi
középkori liturgikus gyakorlatban általánosan elterjedt
breviáriumi himnusz parafrázisa (AH 27, 218;
Chevalier 11189; vö. Szövérffy
I, 321). Szövegét a Breviarium
Strigoniense (1524, fol. 425) nyomán közöljük:
Hymnus
carnis fatiscens artubus: |
|
|
Qui pace christi affluens: |
|
|
Quem vita fert probabilem |
quem mors cruenta non ledit: |
|
|
Hec plebs fide promptissima: |
|
|
Per te quies sit temporum: |
|
|
christum sequemur intimis. |
|
|
martinus quam confessus est: |
in nobis christe robora. Amen. |
|
|
A magyar parafrázis 2–3. versszakának,
amely a köpeny-csodára és három halott feltámasztására
utal, az esztergomi breviárium itt közölt szövegében
nincsen megfelelője. Ezek a külföldi változatokból
is hiányoznak. De ismételten előfordulnak más
egykorú Szent Márton-himnuszokban. Lehetséges, hogy
a magyar ének névtelen szerzője a mintájában
így találta vagy egy másik himnuszból egészítette
ki azt.
Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).
Dallama a második nótajelzés alapján:
RMDT II., 88. sz. A Pécsi-ék. lapszámra
utaló nótajelzése nem azonosítható. A későbbi,
de ugyancsak a XVII. századból való beírás
az Úristen téged dicsérünk
kezdetű, németből fordított protestáns
XVII. századi dicséretre utal. Ezt
A Szent Angyalokról címmel és kottával
Szőlősy Benedek közölte (Cantus catholici 1651, 152).