[Szent Marton, Isten szolgaia…]*

Ad notam Ur Isten teged dicsirunk es nyilván

Szent Marton, Isten szolgaia,
Es ö néki áldot papia,
Boldog lön ö ki-mulása,
Mert menyben lön nyugovása.
Te az Christus szerelméirt,
Lölködnek üdvösségéirt
Mezételent az Istenért
Be födösztél szent nevéirt.
Szent életben nevelkettél,
Sok csúdakat cselekedtél,
Harom halottat tamasztal,
Sok betegeket gyogital.
Te lelkedben bekes livén,
Szent lélekkel egyesülvén,
Bünös népen könyörülvén,
Kiket Istenhez térétvén.
Eleted volt tisztaságos,
És halálod nem ártalmas,
Ördög ellen diadalmas,
Mert rayta valál hátalmas.
Ez may napon â hivek
Tisztelni tégedet iüttek,
Essedezzél most érettek,
Hogy te veled öruendgyenek.
Könyörög azért Istennek,
Kérgy segétséget hiveknek,
Legyen kegyelmes mindennek,
Adgyon malasztot ez népnek,
Hogy szeretetnek lelkivel
Nevelkedgyunk igaz hittel,
Hogy egy szivel s szeretettel
Christust kövessünk örömmel.
Ki örülsz az angyalokkal,
Vigadósz arkángyalokkal,
Eorvendesz apostolokkal,
Mind örökké martirokkal.
Dicsöség légyen Istennek,
Atya, fiu, szent léleknek,
Három személyü egységnek,
Egy álatu Istenségnek.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 57b–58b. – Nótajelzés: Ad Notam uti in folio 1001 [Későbbi kézzel:] Ur Isten teged dicsérünk es nyilvan.

Ének Szent Márton püspök hitvallóról. Tiszteletéről lásd: De Sancto Martino episcopo et confessore XI 9bris c. jz. A vers a Martine confessor Dei kezdetű X. századból származó és a magyarországi középkori liturgikus gyakorlatban általánosan elterjedt breviáriumi himnusz parafrázisa (AH 27, 218; Chevalier 11189; vö. Szövérffy I, 321). Szövegét a Breviarium Strigoniense (1524, fol. 425) nyomán közöljük:


Hymnus

Martine confessor dei
valens vigore spiritus:
carnis fatiscens artubus:
mortis future prescius.
Qui pace christi affluens:
in vnitate spiritus:
diuisa membra ecclesie
paci reformas vnice.
Quem vita fert probabilem
quem mors cruenta non ledit:
cum callidi versutiis
in hora mortis derogas.
Hec plebs fide promptissima:
tue diei gaudia:
votis colit fidelibus:
adesto nobis omnibus.
Per te quies sit temporum:
vite detur solacium:
pacis redundet commodum
sedetur omne scandalum.
Ut charitatis spiritu
sic affluamus inuicem:
quo corde cum suspiriis:
christum sequemur intimis.
Qui letaris cum angelis:
exultas cum archangelis:
triumphas cum apostolis
in seculorum seculis.
Sit trinitati gloria:
martinus quam confessus est:
cuius fidem per omnia
in nobis christe robora. Amen.

A magyar parafrázis 2–3. versszakának, amely a köpeny-csodára és három halott feltámasztására utal, az esztergomi breviárium itt közölt szövegében nincsen megfelelője. Ezek a külföldi változatokból is hiányoznak. De ismételten előfordulnak más egykorú Szent Márton-himnuszokban. Lehetséges,  hogy a magyar ének névtelen szerzője a mintájában így találta vagy egy másik himnuszból egészítette ki azt.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama a második nótajelzés alapján: RMDT II., 88. sz. A Pécsi-ék. lapszámra utaló nótajelzése nem azonosítható. A későbbi, de ugyancsak a XVII. századból való beírás az Úristen téged dicsérünk kezdetű, németből fordított protestáns XVII. századi dicséretre utal. Ezt A Szent Angyalokról címmel és kottával Szőlősy Benedek közölte (Cantus catholici 1651, 152).




Hátra Kezdőlap Előre