Szüz Szent Katalinrol*

Ad notam Követi vala

Elö Istennek ártatlan fia, nyomorultak atya,
Könyörül raytunk, királyok királya.
Te nepeidnek, hozzád téröknek irgalmasságodat,
Néked könyörgünk, nyuicsád malásztodat,
Hogy mind feienként magasztalhassunk, néked szolgálhassúnk,
Halálunk uttán menyekbe mehessünk,
Szorgalmatossan ny uigyazhassúnk, örömmel uárhassunk
El iünny téged, szerelmes Istenünk.
El készéthessünk mi lámpasinkat az drága olayal,
Szent lélek által Isten málasztyával,
Es hogy t ellyessek mi mind lehessünk az igáz szent hittel,
Az reménséggel, és á szeretettel.
Mivel hogy ezek, â kik tellyessek, lámpasokkal készek,
Az Isten elött nylvan érdelmessek.
Jot cselekesznek ezek minnyaian azért hogy esz esek,
Undok bünökben azért nem részesek.
 szent Catalin ókos és esz es bizonyara vala,
Mert áda mágat lelki tánuságra.
Kinek ünnepét ez may napon kereszténség tártya,
Ma nágy örömmel Istent mágasztallya.
Gyermekségetöl fogua gyákorta mágat tánuságban,
Mert tellyes uala az Jesus Christusban.
Olly nagy bölcsé lön â szent Catalin, ókos és tudosá,
Bátor és elmes fö philosophusá,
Hogy ö tizen nyolcz esztendös kórban ákar melly bölcsel-is
Meg vetekedék fö doktorokkal-is.
Mikoron látna, hogy Maxencius az keresztényekét
Az igasságért kinosznaia öket,
Maxenciushoz szüz szent Catalin ottan hozzá menvén,
Nagy bátorsággal azért ötet fedvén
Kegyetlenségröl és irygységröl, bálvany imadasról,
Ot meg dorgala czégeres vétkéröl.
Söt az Christusban való szent hütött-is meg bizonita,
Az üdvösségre szükségesnek valla,
Mely nékül senky Isten keduében nyluan nem lehetne,
Es hogy bizonnyal nem üduözülhetne.
Kin Maxencius meg háragudvan, és igen búsulvan,
Az bölcsességén szüznek almélkodvan
Sött minden felül szüznek ellene sok bölcs embereket
Reá be gyüite ötven fö bölcseket.
Hogy Catalinnal az Christus hütét ök meg tágattatnak,
Bálvanyozásra hogy ötet hozhatnak,
Szüz szent Catalint az Maxentius igen meg vereté,
Es a tömlöczbe ötet be rekeszté.
Maxenciusnak â felesége hogy meg látogatta,
A Faustin aszszony Catalint csudallya.
Porphiriussál, â fö hâdnadgyal Catalint hálgatta,
Mert Christus hitét nékik praedikalltta.
Hollot Faustina és Porphirius az Jesus Christusban
Hiuenek mingyárt teremtö urókban.
Kinek Nevé-ért szörnyü nagy halált, ottan szenvedének:
De szép jutalmat érette nyerének.
A' bölcs Doctorok, vélle erössen meg-vetekedének:
De mind végtére Christusban hivének.
Mellyért a' bölcsek, Maxentiustól mind meg-öletének:
Christus IESUS-ért halált szenvedének.
Ennek-utánna setét tömlöczböl, Szüzet ki-hozatá:
Hogy meg-kínozná, s' kerékben rontaná.
Imádságára kerék a' Szüznek, éppen mind el-romlék:
Mennyei tüztöl mert meg-emészteték.
Ezt látván sokan Pogányok-közzül, Keresztyénné lönek:
Es nagy erössen Christusban hivének.
Szent Katalinnak, a' pogány Császár ott fejét vétette:
A' bóldogságot azonnal meg-nyerte.
Kinek ö testét a' Szent Angyalok örömmel el-vivék,
Sinai hegyén szépen el-temeték.

1 P ártálan K ártatlan 3–8 K Hiányzik. 9–10 K Engedd Ur Isten, hogy lámpásinkat drága Szent olajjal: El-készithessük Isten Malasztyával. 11 P hellyessek K Kellemetesek hogy mind lehessünk 13–16 K Hiányzik. 15 P esesek 17 P eses K eszes, és tiszta Szüz vala: 18 K Hogy  adá 19–26 K Hiányzik. 28 K mint kínozná öket. 29 K ottan mindgyárt méne: 30 K erröl meg-feddette. 31–36 K Hiányzik. 37–38 K Kin Maxentius, igen búsúla, és igen haragvék: De bölcsességén Szüznek álmélkodék. 39–40 K Ki minden-felöl, a' Szent Szüz-ellen, sok bölcs embereket: Hamar gyüjtete, hogy meg-gyöznék ötet. 41 P A tágattatnak szó tat szótagjának második t-je utólag beszúrva. K Hogy Szent Katalin, a' Christus Hitit ott meg-nem tagadá: 42 K A' Császár magát haragra indítá. 44 K Setét tömlöczben ötet bé-vetteté. 45 K meg-látogatá: 46 K Faustina [… ] csudálá. 47 K halgattya: 48 K Mindgyárt hivének a' Christus IESUS-ba. 49–50 K Hiányzik. 51 P A Kinek őrszóként; a szöveg többi része a kézirat csonkasága miatt hiányzik. 51–66 K Lásd a főszövegben!

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Pécsi-ék. 1674, 63a–64b. – Cím: MAS. A kézirat az ének előtt csonka (vö. [Boldog Aszszonyról való ének] c. jz.); e felirat egy elveszett, ugyancsak Szent Katalinról szóló énekre vonatkozik. – Nótajelzés: Ad Notam in Folio 1001o. [Későbbi kézzel:] Követi vala [népnek soksága Krisztusnak csudáját].

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 482–4. – Cím: SZÜZ SZENT KATALINROL. – Nótajelzés: Nota: Követi vala etc.

Szövege megvan még a következő XVIII. századi kéziratokban: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 472), Dőri Ferenc-ék. (1763–74, 384), Paksi Márton György-ék. (1760, 575 és 577).

Tanító ének Alexandriai Szent Katalin vértanú szűzről. A ciprusi király leánya életének és szenvedésének történetét a VI–VII. századból való legendás hagyomány őrizte meg. Alexandriában 307 táján Maxentius (vagy Maximianus) császár idejében szenvedett vértanúságot. Tetemét a X. századtól a Sinai  hegyi Szent Katalin-kolostorban őrizték. Ünnepe: nov. 25. Lásd: LexChrIkon 7, 289–97; hazai tiszteletéről: Bálint 1977, II, 493–504.

A krónikás, elbeszélő modorban szerkesztett ének első részében a névtelen szerző a vőlegény jövetelét váró okos és esztelen szüzek evangéliumi példabeszédéről (Mt 25, 1–13) elmélkedik. Ez a szentírási szakasz az ünnepi misének a középkortól napjainkig hagyományos olvasmánya volt. A példabeszéd  szövege, az ének egyes soraival egyező részeinek kiemelésével Káldi György fordításában a következő:

 1 Akkor hasonló lészen mennyeknek országa a' tíz  
9–16:szűzhöz: kik az ö lámpasokat vévén, eleibe menének a' vő-legénynek és a' meny-aszszonynak. 2 Öt pedig azok-közzűl esztelen vala, és öt eszes: 3 de az öt esztelenek, vévén a' lámpásokat nem vőnek olajat magokkal: 4 az eszesek pedig olajt vőnek az ö edényekben a' lámpásokkal.
 5 Késvén pedig a' vőlegény szunnyadozának minnyájan és el-aluvának. 6 Ej-félkor pedig kiáltás lőn: Imé a' vő-legény jő, mennyetek eleibe. 7 Akkor mind fel-kelének azok a' szűzek, és fel-ékesíték az ő lámpásokat. 8 Az esztelenek pedig mondának az eszeseknek: adgyatok nékünk a' tí olajotokból: mert a'  lámpásink el-alusznak. 9 Felelének az eszesek mondván: Ne-talám nem lenne elég nékünk és néktek; mennyetek inkább az árosokhoz, és vegyetek magatoknak. 10 Midőn pedig venni mennének el-jöve a' vő-legény: és a' kik készek valának,  bé-menének véle a' mennyegzőre és bé-tétetek az ajtó. 11 Végtére pedig el-jövének a' több szűzek-is, mondván: Uram, Uram, nyisd-meg nékünk. 12 Ö pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismérlek titeket.
713 Vigyázzatok azert, mert nem tudgyátok a' napot, sem az órát.

 

Az ének második, huszonhárom versszakból álló része a Tridenti Zsinat nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából a matutinum második nocturnusa három olvasmányát foglalja versbe. A forrásul szolgáló latin életrajz a megfelelő sorok számának feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével a következő:

21–26:Catharina nobilis virgo Alexandrina, a prima aetate studia liberalium artium cum fidei ardore coniungens breui ad eam sanctitatis et doctrinae perfectionem perventi, ut decem et octo annos nata, eruditissimum quemque superaret.
27–36:Quae cum Maxentii iussu multos propter Christianae religionis professionem variae tormentis cruciatos ad supplicium rapi videret, non dubitanter ipsum adiit Maxentium; eique nefariam immanitatem obiiciens, sapientissimis rationibus Christi fidem ad salutem necessariam esse affirmavit.
37–42:Cuius prudentiam Maxentius admiratus, retineri eam iubet, accersitis undique doctissimis hominibus, maximisque propositis praemiis, eis, qui convictam Catharinam, a Christi fide ad idolorum cultum perduxisset.
53–56:Quod contra accidit. Nam quinquaginta philosophi, qui ad eam coarguendam convenerant, vi ac subtilitate eius disputationis tanto Iesu Christi amore sunt incensi, ut pro illo mori non dubitaverint.
43–44:Quamobrem Maxentius, blanditiis, ac promissis Catharinam de sententia deducere aggreditur: verum id frustra fieri intelligens, verberibus affectam, plumbatisque contusa, dies undecim sine cibo, ac potu inclusam tenet in carcere.
45–52:Quo tempore Faustina Maxentii uxor, et Porphyrius belli Dux, visendae Virginis causa carcerem ingressi, et eiusdem praedicatione in Iesum Christum credentes, postea martyrio coronati sunt.
57–62:Interim Catharina educitur e custodia; et rota expeditur crebris, et acutis praefixa gladiis, ut Virginis corpus crudelissime dilaceraretur. Quae machina brevi Catharinae oratione confracta est; eoque miraculo multi Christi fidem susceperunt.
63–64:At vero Maxentius in impietate, et crudelitate obstinatior, Catharinam securi percuti imperat. Quae fortiter, dato capite, ad septimum Calendas Decembris ad duplicatum virginitatis et martyrii praemium evolavit.
65–66:Cuius corpus ab Angelis in Sina, Arabiae monte mirabiliter collocatum est.

 

Az ének két változata közül a Pécsi-ék. szövege az eredeti kéziratos hagyományt őrizte meg; ugyanezt Kájoni tizenhárom versszakkal megrövidítette és nyelvében is megújította.

Versforma: 16–11 (a–a); a sorok 5/5/6 és 5/6 osztásúak.

Dallama a nótajelzés alapján: RMDT I., 130/III. sz. – A Pécsi-ék. lapszámra utaló dallamjelzése nem azonosítható. Az utólagos beírás azonos Kájoni nótajelzésével.

41 tágattatnak – tagadtatnák.




Hátra Kezdőlap Előre