1 P ártálan K ártatlan 3–8 K Hiányzik. 9–10 K Engedd Ur Isten, hogy lámpásinkat drága Szent olajjal: El-készithessük Isten Malasztyával. 11 P hellyessek K Kellemetesek hogy mind lehessünk
13–16 K Hiányzik. 15 P esesek 17 P eses K eszes, és
tiszta Szüz vala: 18 K Hogy adá 19–26 K Hiányzik. 28 K mint kínozná öket. 29 K ottan mindgyárt méne: 30 K erröl meg-feddette. 31–36 K Hiányzik. 37–38 K Kin Maxentius, igen búsúla, és igen haragvék: De bölcsességén Szüznek álmélkodék. 39–40 K Ki minden-felöl, a' Szent Szüz-ellen, sok bölcs embereket: Hamar gyüjtete, hogy meg-gyöznék ötet. 41 P A tágattatnak szó tat szótagjának második t-je utólag beszúrva. K Hogy Szent
Katalin, a' Christus Hitit ott meg-nem tagadá: 42 K A' Császár magát haragra indítá. 44 K Setét tömlöczben ötet bé-vetteté. 45 K meg-látogatá: 46 K Faustina [… ] csudálá. 47 K halgattya: 48 K Mindgyárt hivének a' Christus IESUS-ba. 49–50 K Hiányzik. 51 P A Kinek őrszóként; a szöveg többi része a kézirat csonkasága miatt hiányzik. 51–66 K Lásd a főszövegben!
Kézirata és nyomtatott kiadása:
Alapszöveg: Pécsi-ék. 1674, 63a–64b.
– Cím: MAS. A kézirat
az ének előtt csonka (vö. [Boldog Aszszonyról való ének] c. jz.);
e felirat egy elveszett, ugyancsak Szent Katalinról szóló
énekre vonatkozik. – Nótajelzés: Ad Notam in Folio 1001o. [Későbbi
kézzel:] Követi vala [népnek
soksága Krisztusnak csudáját].
Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 482–4. – Cím: SZÜZ SZENT KATALINROL. – Nótajelzés: Nota: Követi vala etc.
Szövege megvan még a következő XVIII. századi
kéziratokban: Szoszna Demeter-ék.
(1714–5, 472), Dőri Ferenc-ék.
(1763–74, 384), Paksi Márton
György-ék. (1760, 575 és 577).
Tanító ének Alexandriai Szent Katalin vértanú
szűzről. A ciprusi király leánya életének
és szenvedésének történetét a VI–VII. századból
való legendás hagyomány őrizte meg. Alexandriában
307 táján Maxentius (vagy Maximianus) császár
idejében szenvedett vértanúságot. Tetemét
a X. századtól a Sinai hegyi Szent Katalin-kolostorban őrizték.
Ünnepe: nov. 25. Lásd: LexChrIkon 7, 289–97; hazai
tiszteletéről: Bálint 1977, II, 493–504.
A krónikás, elbeszélő modorban szerkesztett
ének első részében a névtelen szerző
a vőlegény jövetelét váró okos és
esztelen szüzek evangéliumi példabeszédéről
(Mt 25, 1–13) elmélkedik. Ez a szentírási
szakasz az ünnepi misének a középkortól napjainkig
hagyományos olvasmánya volt. A példabeszéd szövege,
az ének egyes soraival egyező részeinek kiemelésével
Káldi György fordításában a következő:
| 1 Akkor hasonló
lészen mennyeknek országa a' tíz |
9–16: | szűzhöz:
kik az ö lámpasokat vévén,
eleibe menének a' vő-legénynek és a' meny-aszszonynak.
2 Öt pedig azok-közzűl esztelen vala, és öt eszes: 3 de az öt esztelenek,
vévén a' lámpásokat nem vőnek olajat magokkal:
4 az eszesek pedig olajt vőnek az ö
edényekben a' lámpásokkal. |
| 5 Késvén
pedig a' vőlegény szunnyadozának minnyájan és
el-aluvának. 6 Ej-félkor pedig kiáltás
lőn: Imé a' vő-legény jő, mennyetek eleibe.
7 Akkor mind fel-kelének azok a' szűzek, és
fel-ékesíték az ő lámpásokat.
8 Az esztelenek pedig mondának az eszeseknek: adgyatok nékünk
a' tí olajotokból: mert a' lámpásink el-alusznak.
9 Felelének az eszesek mondván: Ne-talám nem
lenne elég nékünk és néktek; mennyetek inkább
az árosokhoz, és vegyetek magatoknak. 10 Midőn
pedig venni mennének el-jöve a' vő-legény: és
a' kik készek valának, bé-menének véle
a' mennyegzőre és bé-tétetek az ajtó.
11 Végtére pedig el-jövének a' több
szűzek-is, mondván: Uram, Uram, nyisd-meg nékünk.
12 Ö pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek,
nem ismérlek titeket. |
7 | 13 Vigyázzatok azert, mert nem tudgyátok a'
napot, sem az órát. |
Az ének második, huszonhárom versszakból
álló része a Tridenti Zsinat nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából
a matutinum második nocturnusa három olvasmányát
foglalja versbe. A forrásul szolgáló latin életrajz
a megfelelő sorok számának feltüntetésével
és a szövegrészek kiemelésével a következő:
21–26: | Catharina nobilis
virgo Alexandrina, a prima aetate studia liberalium artium
cum fidei ardore coniungens breui ad eam sanctitatis et doctrinae perfectionem
perventi, ut decem et octo annos nata, eruditissimum quemque superaret.
|
27–36: | Quae cum Maxentii iussu multos propter Christianae religionis professionem
variae tormentis cruciatos ad supplicium rapi videret, non dubitanter ipsum
adiit Maxentium; eique nefariam immanitatem obiiciens, sapientissimis rationibus
Christi fidem ad salutem necessariam esse affirmavit. |
37–42: | Cuius prudentiam Maxentius admiratus, retineri eam iubet, accersitis
undique doctissimis hominibus, maximisque propositis praemiis,
eis, qui convictam Catharinam, a Christi fide ad idolorum
cultum perduxisset. |
53–56: | Quod contra
accidit. Nam quinquaginta philosophi, qui ad eam coarguendam
convenerant, vi ac subtilitate eius disputationis tanto Iesu Christi amore
sunt incensi, ut pro illo mori non dubitaverint. |
43–44: | Quamobrem
Maxentius, blanditiis, ac promissis Catharinam de sententia deducere aggreditur:
verum id frustra fieri intelligens, verberibus affectam,
plumbatisque contusa, dies undecim sine cibo, ac potu inclusam tenet in carcere.
|
45–52: | Quo tempore Faustina Maxentii uxor, et Porphyrius belli Dux, visendae
Virginis causa carcerem ingressi, et eiusdem praedicatione in Iesum Christum
credentes, postea martyrio coronati sunt. |
57–62: | Interim Catharina educitur e custodia; et rota expeditur crebris,
et acutis praefixa gladiis, ut Virginis corpus crudelissime dilaceraretur.
Quae machina brevi Catharinae oratione confracta est; eoque miraculo multi
Christi fidem susceperunt. |
63–64: | At vero Maxentius in impietate, et crudelitate obstinatior, Catharinam
securi percuti imperat. Quae fortiter, dato capite, ad septimum
Calendas Decembris ad duplicatum virginitatis et martyrii
praemium evolavit. |
65–66: | Cuius corpus ab Angelis in Sina, Arabiae monte mirabiliter collocatum
est. |
Az ének két változata közül a Pécsi-ék. szövege az eredeti kéziratos
hagyományt őrizte meg; ugyanezt Kájoni tizenhárom
versszakkal megrövidítette és nyelvében is megújította.
Versforma: 16–11 (a–a); a sorok 5/5/6 és
5/6 osztásúak.
Dallama a nótajelzés alapján: RMDT I., 130/III. sz.
– A Pécsi-ék. lapszámra
utaló dallamjelzése nem azonosítható. Az utólagos
beírás azonos Kájoni nótajelzésével.
41 tágattatnak – tagadtatnák.
|