Kézirata:
Pécsi-ék. 1674, 72a–75b.
– Cím: ALIA [A Szent Miklós püspök, Istennek szent papja
kezdetű ének címére utal:
DE SANCTO NICOLAO EPISCOPO VI XBRIS. – Nótajelzés: ad notam Halá ádasunkban.
Ének Szent Miklósról. – 350
táján halt meg a kisázsiai Lykia tartomány Myra
nevű városában, amelynek püspöke volt. Maximianus
és Diocletianus társcsászárok idején, a
IV. század elején bebörtönözték,
ahonnét Nagy Konstantin (307–337) alatt szabadult. Résztvett
a niceai egyetemes zsinaton (325), amely Arius eretnek tanait ítélte
el. Ereklyéit 1087-től az itáliai Bariban őrzik.
A jótékonykodásáról ismert Szent Miklós
püspök alakja köré az utókor már a VI. századtól
számos legendás történetet szőtt. Ünnepe:
dec. 6. – Lásd Pauly
1, 1290–1 és 3, 1106–8; LexChrIkon 8, 45–58; Bálint 1977, I, 27–51.
A krónikás elbeszélő modorban szerkesztett
ének első hat strófája jámbor életre
buzdít és utal a Missale Romanumban
a szent ünnepére előírt evangéliumi szakaszra,
a talentumokról szóló példabeszédnek Máté
evangelista által előadott változatára (Mt 25,
14–23; vö. De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris c. jz.).
Ezután a 7–22. versszakban az ismeretlen szerző
Szent Miklós életét a Tridenti zsinat nyomán
megújított Breviarium Romanum
napi zsolozsmájából, a matutinum második nocturnusa
három olvasmányából foglalta versbe. Ennek latin
szövege a megfelelő verssorok számának feltüntetésével
és a szövegrészek kiemelésével a következő:
| 25–32: | Nicolaum illustri loco Patarae in Lycia natum, parentes steriles
a Deo precibus impetrarunt. |
| 33–36: | Cuius viri sanctitas quanta futura esset, iam ab incunnabulis apparuit.
|
| 37–44: | Nam infans, cum reliquos dies lac nutricis frequens sugeret, quarta
et sexta feria, semel dumtaxat, ideque vesperi sugebat: quam ieiunii consuetudinem
in reliqua vita semper tenuit. |
| 45–48: | Adolescens, parentibus orbatus, facultates suas pauperibus distribuit.
|
| 49–54: | Cuius illud
insigne est Christianae benignitatis exemplum, quod cum
eius egens tres filias iam nubiles in matrimonio collocare non posset,
|
| 55–56: | earumque pudicitiam prostituere cogitaret, |
| 57–64: | re cognita Nicolaus noctu per fenestram tantum pecuniae in eius domum
iniecit, quantum unius virginis doti satis esset: quod cum iterum,
et tertio fecisset, tres illae virgines honestis viris
in matrimonium datae sunt. |
| | Cum vero se totum Deo dedisset
in Palaestinam profectus est, ut loca sancta viseret, et praesens veneraretur.
Qua in peregrinatione navem conscendens, sereno caelo, et tranquillo mari,
horribilem nautis tempestatem praedixit, moxque ortam, cum essent omnes in
summo periculo orans mirabiliter sedavit. Unde cum domum reversus singularis
sanctitatis omnibus documenta praeberet. |
| 65–72: | Dei admonitu Myram, quae Lyciae metropolis erat, venit: quo tempore eius urbis episcopo mortuo, provinciales episcopi de successore deligendo consultabant.
|
| 73–76: | Itaque in ea deliberatione divinitus admoniti sunt, ut eum eligerent,
qui Nicolaus nomine postridie mane primus in Ecclesiam ingrederetur.
|
| 77–84: | Qua observatione adhibita, in ecclesiae ianua deprehensus est Nicolaus,
et summo omnium consensu Myrae episcopus creatur. In episcopatu
castitatem, quam semper coluerat, gravitatem, orationis assiduitatem, vigilias,
abstinentiam, liberalitatem, et hospitalitatem, in adhortando mansuetudinem,
in reprehendendo severitatem perpetuo adhibuit. |
| | Viduis et orphanis pecunia, consilio,
opera non defuit. Oppressos adeo sublevavit, ut etiam tres tribunos, per calumniam
a Constantino Augusto condemnatos, qui se propter famam eius miraculorum orationibus
longissime absenti commendarant, adhuc vivens, cum Imperatori minaciter eum
terrens apparuisset, liberaverit. |
| 85–92: | Cum vero contra edictum Diocletiani, et Maximiani Christianae fidei
veritatem Myrae praedicaret, ab Imperatorum satellitibus comprehensus, et
longissime abductus, in carcerem coniectus est: ubi fuit usque ad Constantinum
Imperatorem: cuius iussu ex custodia ereptus, Myram rediit, |
| 93–100: | mox ad Nicaenum concilium se contulit: ubi cum trecentis illis decem,
et octo patribus Arianam haeresim condemnavit. |
| 101–116: | Inde reversus ad episcopatum non ita multo post, instante morte,
suspiciens in caelum: cum angelos sibi occurrentes intueretur, illo psalmo
pronunciato: In te domine speravi, usque ad eum locum: In manus tuas commendo
spiritum meum, in caelestem patriam migravit octavo Idus decembris,
anno salutis humanae trecentesimo quadragesimo tertio. |
Az ének utolsó strófája a szokásos
záró doxológia.
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a);
a sorok 6/6 osztásúak.
Dallama: RMDT I., 15/II. sz.
17 az el-vett girat – magyarázatát
lásd De Sancto Emerico dvce et confessore v 9bris c. 21. sor jz.
42 élhéséből – másolási
hiba, helyesen: éhléséből; jelentése: ihléséből,
sugalmazásából, inspirációjából
(NySz I, 1560).
52 adhásson ö férienek hazâ –
„haza ad”, a régiségben: házasságra
ad (NySz I, 11).
74 holta kelve – reggelre kelve, megvirradva;
a régiségben: hol = aurora, tempus matutinum (NySz I, 1474,
TESz II, 136).
77 Amireabéli – másolási
hiba, helyesen: A Myrea béli.
85–86 Diocletianus…Maximianus –
a breviariumi életrajz említi a keresztényüldöző
társcsászárok nevét.
90 Constantinusiglan – Nagy Konstantin császár
uralkodásáig.
94 Az Niceábeli fö consiliomban –
Concilium Nicaenum, a niceai egyetemes zsinat (325) latin neve nyomán.
99 Ariusnak – az alexandriai Areiosz pap (megh.
336-ban), aki Krisztus istenségét tagadta.
104 Az harmadik psalmust – másolási
hiba, helyesen: harmincadik; az idézett breviáriumi életrajz
latin szövege szerint a 30. zsoltár 2. és 6. verse.
106 Egy falkaideig – egy darabig, jó ideig;
a régiségben: falka = pars temporis, aliquod tempus (NySz I,
760–61).
|
