Fráter Ferenc

[ILly nagy útra indúl ember hogy születik…]*

Nota: Harcz ember élete, etc.

ILly nagy útra indúl ember hogy születik,
Örökké-valóság néki fel-tétetik,
Halál-által oda el-érkezik.
Oh vég-nélkül, s' határ-nélkül,
nagy örökkön-örökké-valóság!
Földi bújdosásunk Egen forgó Nappal,
Ideig méretik, setét éczakával,
Futva múlunk órán-ként azokkal.
O gyarlóság, mulandóság,
nem változik örökké-valóság.
Ránk rohan a' halál véletlen órában,
Testünket bé-ejti setét föld-gyomrában,
Lelkünk pedig kemény szám-adásban.
Sok szám-adás, nagy bú-látás,
te-tölled függ örökké-valóság!
Akkor mit miveltünk tellyes életünkben,
Vagy gonoszt, avagy jót szám-szerént a'képpen,
Elö-hozzák Bíró könyveiben.
O mély könyvek, s' nagy levelek,
kikben vagyon örökké-valóság!
Teremtö Istenét az itílö-székben,
A' lélek meg-látván, el-ájúl féltében,
Sententziát vészen, hová mennyen.
O nagy causa, sententzia,
ebben marad örökké-valóság!
Eleven tüz tóban, kik gonoszúl éltek,
Sok úndok bünökben tudván hevertenek,
Sok kínokra poklokra küldetnek.
O kárhozat, sok jaj szózat,
égö-tüzben örökké-valóság!
Reménség úgy vagyon lelki idvességben,
Penitentziát tart, ha ki idejében,
Ugy vitetik Isten seregében.
O bóldogság, nagy Uraság,
Angyalokkal örökké-valóság!
Felséges Istennek minden dicsösségét,
Csak a' jók kóstollyák az ö édességét,
Mind örökké dicsirik Szentségét.
O bóldogság, nagy valóság,
csak ez a' jó örökké-valóság!
Ebben a' dicsösség édes Tengerében,
Örökké-valóság bóldog örvényében,
Azok úsznak, kik jól éltek itten.
O bóldogság, nagy valóság,
csak ez a' jó örökké-valóság!
Részed hogy lehessen e' nagy gazdagságban,
Dicsöült Szentekkel mind egy társaságban,
Vess-meg mindent, mi van e' Világban.
O bóldogság, szép társaság,
a' Szentekkel örökké-valóság!
Ez-alatt nézd-meg jól szemeddel mit láthatsz,
Allandót azok-közt semmit nem találhatsz,
Mind csak hivság, azért fel-kiálthatsz.
O nagy hivság, és csalárdság,
nézzed mint vár örökké-valóság!
Nem szolgálhat senki Világnak olly hiven,
Kinek csalárdsággal végre ne-fizessen,
Tanúly máson, néked úgy ne-tégyen.
O álnokság, nagy csalárdság,
el-hidd hogy vár örökké-valóság!
Csalárd a' gazdagság, Uraság, s' méltóság,
Test, szépség, ékesség, öröm, és vigaság,
Ha nem vigyázsz, meg-csal mint álnokság.
O álnokság, csalárd hivság,
ihol itt vár örökké-valóság!
Zengö czimbalomnak mint múlik a' hangja,
Ugy múlt-el még eddig e' Világ pompája,
Ez-után-is ez lesz állapattya.
O nagy vakság, csalárd hivság,
nem ládd hol vár örökké-valóság!
Ez nagy út elötted, ki most ezt halgatod,
Örökké-valóság kit czélúl kell futnod:
Azért jól fuss; Isten lesz jutalmod.
O vég-nélkül, s' határ-nélkül,
mind örökkön örökké-valóság!

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 673–5. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Harcz ember élete, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 57 1). – A versfőkben: I FRATER FERENCZE.

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Illyés István: Halottas énekek (Nagyszombat 1693, 168), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 597). – Ma is élő népzenei változatát Lajtha László közölte (1956, 378–80, 584).

Halottas ének a mulandóságról, az ítéletről és az örök életről. A versfőkben olvasható Frater Ferenc feltehetően az ének szerzője volt. – Kájoni akrosztichonos énekeiről: In aduentu canenda c. jz.

Versforma: 12–12–10–8–10 (a–a–a–b–b); a negyedik sor 4/4 osztású belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 170/I. sz.

18 Bíró könyveiben – a Dies irae kezdetű sequetiából ismert kép: liber scriptus proferetur. Vö. Dies irae c. 2. sor.




Hátra Kezdőlap Előre