A' haláltól való rettegésben^*

JAj én szegény gyarló féreg,

Bennem halálos méreg:

Vigasztalási nincsenek

Félelmes életemnek.

Mindazáltal én Christusom,

Véredhez vagyon jussom:

Mert nékem lettél orvosom;

Halgass-meg drága sorsom.

Ne hadgy oh Jesus féltemben,

Utólsó szükségemben:

Bízom te nagy kegyelmedben;

Drága szenvedésedben.

Jusson Jesus most eszedben,

Hogy én-is szent nevedben,

Veszszöcske nöttem kertedben;

Ne jussak gonosz kézben.

Oh Jesusom emlékezzél,

Mennyit értem szenvedtél;

S' hogy öt sebed bö forrása,

Lött szivem biztatása.

Hogy ha mikor el fordúltam,

S' gonosz útra indúltam;

Sirva hozzád most járùlok,

Lábaidhoz borúlok.

Szent lábaid csokolgatom,

Ugy lelkemet biztatom;

Kivülled nincs reménségem,

Oh Jesus bóldog végem.

Szép Jesusom, piros véred

Sebeidröl rám ered:

Ki-nyilt hozzám te szent mellyed;

Lelkem attól meg-élled.

Adgy bíztató szót fülemben,

Jesus végsö idömben:

Vigasztaló Szent Istenem,

Ne hadgy tölled el-esnem.

Mikor minnyájan el-hadnak,

S' hamar földben el dugnak;

Kegyes Jesus légy árvádnak,

Velem ugy sokan áldnak.

Kihez tudgyak máshoz menni,

Halál ha kezd rám löni;

Paisom méltòztass lenni,

Jesus értem bajt víni.

Végsö sebem ha lesz-is nagy,

Samaritánusom vagy:

Bort olajjal sebembe adgy;

Kezed alól el ne hadgy.

Jesus, kezedbe ajánlom

Utolsó lehellésem;

Jó-vóltodat Menyben áldom,

Lévén jó ki-menésen.

Jesus Annyával hogy jártál

Lelkem, útra találtál:

Bòldog halálhoz tanúltál,

Jesus halála által.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 245–7. – Cím: A' Halálról való rettegésben. – Dallamát is közli.

Verses elmélkedés és könyörgés bűnbánatról és a jó halálról. A kassai Cantus catholiciben a Farsangos napokra valo enekek között; lásd De redamando Deo c. jz. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–7–8–7 (a–b–a–b).

Dallama: RMDT II., 62/a/I. sz.

3 Véredhez vagyon jussom – utalás Krisztusnak a bűnösökért kiontott megváltói vérére.

23–24 Samaritánusom vagy: Bort olajjal sebembe adgy – utalás az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédre: Lk 10, 30–37.

Hátra

Kezdőlap

Előre