[KEreszt-fán kínt vallott, kegyelem kút-feje…]*

Nota: Bünnek az ö sóldgya etc.

KEreszt-fán kínt vallott, kegyelem kút-feje,
Gyarló bünösöknek meg-váltó Istene:
Kinek idök-elött tündöklik Felsége,
Kezdet-nélkül-való örök Istensége.
Artatlan testednek ki-nyílt sebei-ért,
Buzgó kérésimet véred-húllásáért:
Bocsássad elödben szokott kegyelmed-ért,
Emberi nemzethez-való szerelmed-ért.
Sátorát le-tettem romlandó testemnek,
Pállya-futását-is végeztem éltemnek:
Végire jutottam cselekedetemnek,
Sok búm-után testem meg-adtam a' földnek.
Lelkemen Felséged kegyelme, meg-lássék,
Meg-hirvadhatatlan koronám tündöklyék:
Az új Jerusálem nékem szépen fénlyék,
Háram Paradicsom szépen virágozzék.
Félelem, rettegés a' hol nem ijeszthet,
Bánat, s' keserüség engem nem rettenthet:
Halál, s' pokol mérge rám nem közelgethet,
A' mi eddig bántott, az nem árthat, s' véthet.
Rothadandó testem majd földben tétetik,
Minden ékességem ezentül távozik:
Izröl izre testem egy-mástúl el-válik,
Mert a' rothadástúl porrá változtatik.
Csuda változással ismét támadása,
Minden csontaimnak, lesz helyre-állása:
Akkor serénkedik Angyalok múnkája,
Hogy meg-fujattatik szép szavú trombita.
Mennyei fényesség mint arany tündöklik,
Christus igirete ott bé-tellyesedik:
Csontainkat mihelt Angyalok serkentik,
Hivekröl Attyánál Christus emlekezik.
Ezek Atyám azok, kik-ért meg-feszültem,
Eggyet-is közzülök én el-nem vesztettem:
Hogy dicsösségedben öket részesitsem,
Im az Angyal-által elödben gyüjtettem.
Azontúl Istennek meg-indúl jó-kedve,
Szent szemeit veti választott népére:
Tellyes szeretettel vigyáz örömökre,
Mindgyárást bé-vészi az ö kegyelmébe.
Örök lakó helyül rendeli Országát,
Szinröl szinre nékik meg-mutattya magát:
Ez-után bé-tészik Mennyeknek kapuját,
Hivek ez Országot már vég-nélkül birják.
No tehát én lelkem dicsird Istenedet,
Az örök-életben ki bé-vett tégedet:
Választottak-közzé tette te részedet,
A' hová éltedben gyüjtötted kíncsedet.
Mindenek áldgyanak örök Atya Isten,
Szerelmes Fiaddal fényes dicsösségben:
Szent Lélekkel eggyütt egyenlö Felségben,
Részesitsd lelkünket örömödben, Amen.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 675–6. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Bünnek az ö sóldgya etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 572).

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Illyés István: Halottas énekek. (Nagyszombat 1693, 90), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 539). – Ma élő népzenei változatát Lajtha László közölte (1956, 285–6, 585).

Ének a halálról, az utolsó ítéletről és az örök boldogságról. Az első két versszak bevezető könyörgés a keresztfán szenvedő Krisztushoz. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

A nótajelzésben idézett Bűnnek az ő zsoldja a halál kezdetű ének először a Keresztyéni enekek címmel megjelent evangélikus énekeskönyvben (Lőcse 1629, 533; RMNy 1438) található a Halot temetéskorra való válogatott keresztyéni énekek között. Dallamát Bozóki Mihály kottás énekeskönyvének második kiadása (1806, 51) nyomán Papp Géza azonosította: RMDT II., 302/IV. sz.

34–5 Eggyet-is közzülök én el-nem vesztettem – utalás Jézusnak az utolsó vacsorán mondott főpapi imájára: A'kiket nékem adtál, meg őriztem: és senki közzűlök el nem veszett (Jn 17, 12); És én a' dichőséget, mellyet nékem adtál, nékik adtam (Jn 17,22).




Hátra Kezdőlap Előre