Nyomtatott kiadása:
Kájoni János: Cantionale catholicum.
Csík 1676, 675–6. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Bünnek az ö sóldgya etc. –
Megvan a második kiadásban is (1719, 572).
Szövege megtalálható még a következő
gyűjteményekben: Illyés István:
Halottas énekek. (Nagyszombat 1693, 90),
Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 539). –
Ma élő népzenei változatát
Lajtha László közölte (1956, 285–6,
585).
Ének a halálról, az utolsó ítéletről
és az örök boldogságról. Az első két
versszak bevezető könyörgés a keresztfán szenvedő
Krisztushoz. Forrása, szerzője ismeretlen.
Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).
A nótajelzésben idézett Bűnnek
az ő zsoldja a halál kezdetű ének először
a Keresztyéni enekek címmel megjelent
evangélikus énekeskönyvben (Lőcse 1629, 533; RMNy
1438) található a Halot temetéskorra
való válogatott keresztyéni énekek
között. Dallamát Bozóki Mihály kottás
énekeskönyvének második kiadása (1806, 51)
nyomán Papp Géza azonosította:
RMDT II., 302/IV. sz.
34–5 Eggyet-is közzülök én el-nem
vesztettem – utalás Jézusnak az utolsó
vacsorán mondott főpapi imájára: A'kiket nékem
adtál, meg őriztem: és senki közzűlök
el nem veszett (Jn 17, 12); És én a' dichőséget,
mellyet nékem adtál, nékik adtam (Jn 17,22).