|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 233–6. – Felirata és nótautalása: Magyarul; Azon Nótára. [Utalás a Gyakorta mondjuk, örökké kezdetű ének dallamára, amely egyben a Quid est, quid est aeternitas kezdetű cantio dallama is; vö. Az örökké-valóságról c.] Az ének végén: Ezt, és az elöt való két Eneket, más Nótarais mondhatni: fol. 73. [ = Adsint huc omnes angeli; vö. 95. sz.] – Előtte a latin minta. Ének az örökkévalóságról és a világ hívságáról, a Quid est, quid est aeternitas kezdetű, 28 strófából álló cantio szabad átköltése. A latin ének csak a kassai énekeskönyvben található; a himnológiai irodalom nem ismeri. Lehetséges, hogy magyar szerző műve. – A magyar átköltését az énekeskönyv szerkesztője a Farsangos napokra valo enekek közé sorolta; lásd De redamando Deo c. jz. Az ismeretlen szerző a latinból nem fordítást vagy parafrázist készített, hanem annak csupán egyes gondolatait, fordulatait követte. Az ének végén olvasható alternatív nótajelzést lásd Az örökké-valóságról c. jz. Versforma: 8–7–8–7 (a–b–a–b). Dallama: RMDT II., 55. és 58. sz. 15 duskáson itatnak – mértéktelenül (NySz I, 546). 19–20 Forum…Apellatio…Gratia…Novum – törvényszék… fellebezés… kegyelem… perújítás. A bírói eljárás szakkifejezéseinek használata a magyar vers szerzőjének leleménye, a latin mintában nincs meg. 24 ártatlan lelkeknek Vesztekkel trágárkodnak – bolondoznak, tréfálkoznak (NySz III, 776). 27 Interest – kamat. 29 Kapart pénzed rosdája – kuporgatott (NySz II, 107). 30 elötted szégyenét Vallotta kóldus szája – hiába kért. 34 ki-satúllyák – sajtolják.
|