Jegyzetek

Csontváry Kosztka Tivadarnak a tízes évek derekán keletkezett, kéziratban maradt önéletrajzát betűhíven a Csontváry-emlékkönyv alapján közlöm. (Csontváry-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból. Válogatta és emlékezéseivel kiegészítette Gerlóczy Gedeon. Bevezette, az összekötő szövegeket írta és szerkesztette Németh Lajos. Bp., 1976.) A lapalji jegyzetek Gerlóczy Gedeontól származnak. Az Emlékkönyvben a szöveget az alábbi megjegyzés vezeti be: „Az önéletrajzot az elveszett eredetiről régebben készült másolat alapján közöljük. Az »Önéletrajz« egyes részeihez fűzött jegyzetek más kéziratos írásokból vett kiegészítések. Az »Önéletrajz« a közölteken túlmenően is folytatódik, ez a rész azonban már nem önéletrajzi adatokat, hanem Csontváry egyes vallási, filozófiai stb. gondolatait tartalmazza, ezért közlését mellőzzük és ilyen jellegű összefüggő részeket külön közlünk.” (Emlékkönyv, 66.)

A Csontváry Kosztka Tivadarra vonatkozó szerteágazó szakirodalomból – az Emlékkönyv mellett – elsősorban Németh Lajos terjedelmes monográfiájára hívom fel a figyelmet. (Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar. Bp., 1964.; Második, bővített, átdolgozott kiadás Bp. é. n. – 1971.) E monográfia hatalmas irodalomjegyzéket közöl, és a jelenleg hitelesnek tekinthető Oeuvre-katalógust is tartalmazza.

Csontváry írásainak megismeréséhez fontos szempontokkal járult hozzá (sok eredeti szövegközléssel is) Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája. (Bp., 1966.) S szeretném hangsúlyozni Fülep Lajos elévülhetetlen érdemét Csontváry Kosztka Tivadar jelentőségének megértetésében, elfogadtatásában. (Kortárs, 1963. november)

Az Önéletrajzhoz írott jegyzeteimben igyekeztem minél több fogalmat, Csontváry által használt kifejezést, vonatkozást, utalást földeríteni. Sokszor nem sikerült megfejteni, vajon kire vagy mire gondolt a festő egy-egy odavetett, váratlan szóval, mondatfordulattal. E jegyzetek – e nemben első kísérletek – így korántsem teljesek, de a lehetséges mértékig igyekeznek segíteni az olvasót a szöveg megértésében.

 

*

 

Csontváry Kosztka Tivadar festészetének első értékeléseként a szakirodalom dr. Lázár Béla néhány soros megjegyzését tartja számon, amely a Magyar Nemzetben jelent meg 1905. szeptember 10-én. Ám egy nappal korábban a Pesti Hírlapban már terjedelmes bírálat foglalkozott Csontváry kiállításával, amely írásra e kötet jegyzeteinek készítése közben sikerült rátalálnom. Ez a kritika a szaktudomány számára is új kérdéseket vet fel (pl. mit tartalmazott az a meghívó – katalógus? – amelynek eddig a létezéséről sem tudtunk; mi történt, lappang-e az 1905-ös kiállításon 1896-os dátummal szereplő holland falurészletet ábrázoló kép, amelyet az Oeuvre-katalógus nem említ stb.), de a Csontváry Kosztka Tivadar életével ismerkedő számára is izgalmas olvasmány a festő első kiállításának első kritikája. Íme a teljes szöveg:

 

KÉPZŐMŰVÉSZET

 

(„Csontváry”) A művészetek birodalmában talán a festészet terén andalog a legtöbb különc. Ilyen különc volt a belga Viertz is, de Rubens allűrjeivel, és ilyen különc – „Csontváry” Kosztka Tivadar is, aki egyébként gyógyszerész és Nógrád megyében Gácson van a patikája. Mint vagyonos ember évek óta művészi tanulmányúton van és – fest. Ő maga büszkén hirdeti, hogy nagy taorminai tájképét százezer líráért sem adta oda Vanderbiltnek (mert neki van pénze elég) és képeivel az a célja, hogy a „Csontváry” név világhírű legyen. A budapesti Műcsarnok és a „Nemzeti Szalon” azonban szűkkeblűen meggátolták azt, hogy a „Csontváry” név világhíre az ő helyiségeikből induljon ki. Ezért „Csontváry” úr a városligeti iparcsarnokba szorult ki, ahol mintegy 25 képből álló kollekciójának rengeteg üres terület áll rendelkezésére. „Csontváry” úr (az idézőjeleket ő maga használja) meghívóin azt hirdeti, hogy képeit eredeti találmányú technikával festette. Belépvén a kiállításba, ezen eredeti találmányt ugyan hiába keressük, de látunk rengeteg művészi naivitást és önérzetet összekeverve. Látjuk azt is, hogy „Csontváry” 1896-ban készült hollandiai falurészletén és 1898-ban Pompéjiben festett vázlatain még a normális úton haladt, de azután áttért az igen nagy méretekre és tiszta színkenésre. Miután pedig rajztudása nincs arányban a méretekkel, az a helyzet áll elő, mint amikor valaki mindenáron szónokolni akar hebegő nyelvvel. Ettől eltekintve Csontváry páratlan szorgalommal rakja tele nagy vásznait, melyek közül a „Taorminai görögszínház az Etnával” és a „Nagy Tarpatak” színhatásában igazán érdekes. A régi németek naivitását juttatja eszünkbe „Selmecbánya látképe” c. műve, viszont a naivitások netovábbja a „Vihar a Hortobágyon” és a nagyméretű „Jeruzsálemi panaszfal Salamon templománál”. Ez a pár téma is mutatja, hogy Csontváryt nem izgatják a holmi apró-cseprő dolgok, festi Athént, Pompéjit, az Aetnát, Nápolyt, a Tátrát, a Hortobágyat – s a keleti pályaudvart villamfénynél. Miután pedig ő első rangú művésznek érzi magát, a kritikának itt helye nincs. És letesszük a tollat. (k. k. 1.)

 

Pesti Hírlap, Budapest, 1905. szeptember 9.




Hátra Kezdőlap