
CÍMLAP
Heltai Gáspár
A bölcs Esopusnak és másoknak fabulái és oktató beszédei valamint azoknak értelme
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
A kakasról meg a gyöngyről
A farkasról meg a bárányról
Az ebről meg a juhról
Az oroszlánról, a rókáról meg a szamárról
Az egérről, a békáról meg a héjjáról
Az ebről meg az konc húsról
Az két ebekről
Két egérről
A keselyűről, a varjúról meg a csigáról
A hangyáról meg a tücsökről
A békáról meg az ökörről
A farkasról meg a daruról
A békákról mikor Jupitertől királyt kévántanak és kértenek
A galambokról, a héjjáról meg az ölyvről
A farkasról meg az képről
Az oroszlánról meg az egérről
A szamárról meg a kutyáról
Az agg lóról meg az agg agárról
A hollóról meg a rókáról
A nyulakról meg az békákról
A rókáról meg a gólyáról
A farkasokról, juhokról meg a komondorokról
A fecskéről meg egyéb madarakról
A szarvasról, az ökörről meg a gazdáról
A keselyűről meg egyéb apró madarakról
A farkasról meg a kecskegödölyécskéről
Az oroszlánról meg a pásztorról
A varjúról meg a veder vízről
Az orvról meg a komondorról
A farkasról meg az rókáról
Egy emberről meg az oroszlánról
Két héjjáról
A farkasról, a vadászról meg a pásztorról
A légyről meg a hangyáról
A hollóról meg a pávákról
A szegény emberről meg a kígyóról
A farkasról meg a komondorról
Egy pórról, a sárkányról meg a rókáról
A fülemiléről meg az ölyvről
A négylábú lelkes állatokról, a madarakról meg a denevérről
Az oroszlánról meg az majomról
A farkasról, a rókáról meg az jó bárányhúsról
A madarászról meg a madarakról
Egy szamárról meg az oroszlánról
A férfiúról, a fejszéről meg a fákról
A majmokról meg két emberről, egyik igazmondóról, másik hízelkedőről
A keselyűről meg a hollóról
A majomról meg a rókáról
A komondorról, a farkasról meg az kosról
A lóról meg a szamárról
A lóról, a szarvasról meg a vadászról
A nyúlról meg a kékkáposztáról
A bolháról meg az tevéről
A macskáról meg a rókáról
A juhról meg a varjúról
A kezekről, lábakról meg a gyomorról
Egy rókáról meg egy bakról
A fenyőfáról meg a nádszálról
Egy oroszlánról meg a rókákról
Egy farkasról meg a pórokról
Egy öszvérről, a rókáról meg a farkasról
A farkasról meg az bakról
Két rákról
A hangyáról meg a galambról
Az oroszlánról, az ökörről, a kecskéről meg a juhról
Az egerekről meg a macskáról
Egy farkasról meg egy éh komondorról
A méhről meg Jupiter Istenről
A kakasról meg az macskáról
Az oroszlánról meg a lóról
Egy asszonyi állatról meg a farkasról
A rókáról meg az okos kakasról
Egy gyermekded vadkanról, a disznókról meg a bárányokról
A szegényből lett gazdag emberről meg a gazdagból lett szegényről
Az emberről meg a bálványról
Az okos szamárról meg a megcsalt farkasról
A rókáról meg az kakasról
Egy juhpásztor gyermekről
Négy ökörről meg egy oroszlánról
Egy férfiútól és annak két feleségéről
Egy farkasról, a rókáról meg a róka fiáról, a Farkaskáról
A páváról meg a daruról
Egy valamelly farkasról
A tekenős békáról meg a keselyűről
Az rókáról meg az szederj bokorról
Két társról
A pórról meg a szép madárkáról
A szarvasról meg a vadászról
A pacsirtáról meg annak fiairól
Az agg kosról meg három gyermekded kosokról
A pórról, a farkasról, a rókáról meg az kútbéli sajtról
A rókáról, a farkasról meg az nyavalyás oroszlánról
Egy lúdról meg az arany lúdtojásról
Egy emberkéről meg egy oroszlánról
Az oroszlánról, a tulokról meg a szamárról
A fenyőfáról meg a galagonyáról
A madarászról meg a rigóról
Egy nemesemberről meg az ördögről
Bevezetés (részlet)
Heltai Gáspár minden jámbor olvasóknak kéván Istentől mind lelki s mind
testi jókat.
Szerető uraim és szerelmetes atyámfiai! Im mind egybegyűjtöttem és
egybeszedtem jónéhány fabulákat, régieket és újakat. Mi okból műveltem
légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, mellyeket
minden fabula mellé szerzettem és utánna vetettem. Senkinek e munkámmal nem
akartam ártani. Senkit nem akartam bosszantani, senkit is megkissebbíteni:
És azt vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szívvel meg akarja olvasni,
bizony sok jó hasznot vehet belőlek. Mert noha e fabulák embertől kitalált
és kigondolt dolgok, de azért ugyan velejesek és különb-különb szép és
hasznos tanulságok vagynak bennek.
De noha nekem igen kedves és igen jó akaratból vállaltam fel ezt a munkát,
bizony nem igen kicsiny és nem igen alávaló az és noha nem kevés haszon jő
a jámbor olvasóknak belőle, de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek,
kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind visszájára és gonoszra
magyarázzák. Mert a szája veszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan
nem kedvelik, mert a szájoknak íze elveszett. Illyen az irigységnek a
természete. Ennekokáért semmit nem mondok, hanem csak ezt: ha a munkám
nekik nem tetszik, legott üljenek le és csináljanak jobbat. Én bizony nem
irigylem őket.
[...]
Merthogy tudom és bizonyságot vettem róla, hogy az emberek ollyanok, hogy
senki kedvekre nem cselekedhetik semmit, de mindazáltal nem leszek ollyan
kába, mint a szegény vén ember, hogy munkámat az efféle harapásokért és
mérges ítéletekért a tűzbe vessem vagy a vízbe hányjam, bizony nem. Hanem
beérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiismeretből cselekedtem. És az
efféle tüzesnyelvű irigyeknek mondom: Dicatis meliora, azaz: Mondjatok
jobbakat.
De mindazáltal hiszem, vagynak még jámborok, kiknek munkám majd tetszik
és kik jó hasznot vesznek belőle.
Merthogy nemcsak a puszta fabulákat szerzettem egybe, hanem minden
fabulának az értelmét is melléje tettem s megtűzdeltem és meg is
ékesítettem azokat szent írásokkal és egyéb szép, bölcs mondásokkal
és közbeszédekkel.
Ajánlom magamat az jámboroknak minden munkáimmal egyetemben, kiknek
valamennyieknek kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.
Kolosvárott, az Úr 1566-ik Esztendejében.
Heltai Gáspár