CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó Gr. Ráday Gedeon (Tanulmány)
Gr. Ráday Gedeon összes művei
Tavaszi estve (1735)
Árpádról írandó bajnoki éneknek kezdete
Kérés (Gellert után)
A kereszténynek estvéli maga megvizsgálása
Gellert szerint
Dieneshez
XV. Zsoltár szokott nótájára
Mezei dal. (Jacobi után)
Sohajtás (Metastasio után)
A vén ember (Gellert szerint)
Egy vén emberről (Mese Gellertet követve)
Virgilius Aeneissének kezdete
A violácska és rózsa (Rudolphi Carolina után)
Mapes Gvalternek korcsma-dala
A Mapes mentsége
Három próbái a Telemachus kezdetének
Dieneshez. Martialisból szabadon
Egynehány fabulák 1-6
Két Vénus s különböző két fijok
Dorilis
Ugyanő
Fulvia
A ki nem jár
Horatius IX. ódája
Ugyanazon ódája Horatiusnak
Dienes. Virgilius első ecclogája
Szép Rózsi. A Virgilius Alexisének szabad követése
Anakreonból való fordítások II. XL. XLV. XLVI
A péczeli palotában festett képeknek rendi
Gróf Zrínyi Miklós Szigetvára veszedelmének köttetlen beszédre való fordítása
Eviralla. Ossiannak toldalékjából
Előszó
E kötetben gróf Ráday Gedeonnak minden fenmaradt s az akkori lapokban,
folyóiratokban (a Magyar Músa, Magyar Museum és Orpheus) és a Helikoni
Virágokban megjelent munkáit összegyűjtve veszi az olvasó.
Tudva van, hogy Ráday Gedeon versei nem mint költői művek, hanem mint
magyar verselési gyakorlatok bírnak némi fontossággal annyiban, a
mennyiben mind a klasszikai, mind a nyugateurópai versformák behozatalát s
meghonosítását ő kisérlé meg először a múlt században, mikor még jobbára
a hagyományos magyar alexandrint művelték csekély számú íróink. Tehát e
verseknek irodalomtörténeti fontosságuk van, a mire Kazinczy és Toldy
után Arany János is figyelmeztetett. Az itt található verses dolgozatok
mutatják, hogy Ráday más két társa: Földi János és Verseghy Ferencz között
is az első, a ki a magyar verselés külformáinak újításait megkisérli,
az ifjabb írók figyelmét a klasszikai német és franczia költői művek
fordítására irányozza s kísérletet tesz: mikép lehet az idegen műveket
nyelvünkre fordítani, hogy az eredetinek szellemét lehetőleg híven
visszaadja s e mellett az eredetinek versalakját is vagy utánozza, vagy a
megfelelő magyar formával pótolja. Példa erre Három próbái a Telemachus
kezdetének czímű fordítása, melyben az eredetit először egy rímű négy sorú,
azután páros rímű, szintén négy sorú stróphákban, végre hexameterekben
kísérli meg nyelvünkre fordítani, hogy - mint maga megjegyzi - megmutassa:
"vajon melyik vers neme legalkalmasabb arra, hogy a fordítás mentől
rövidebb legyen".
A versek alatt vagy után olvasható jegyzetek mind Rádaytól valók s ezek
a magyar vers technikájának történetében még nagy részt fontosabbak, mint
magok a verses dolgozatok. Egyébiránt nemcsak az efféle jegyzeteket vettem
föl a jelen gyüjteménybe, hanem az olyanokat is, a melyekben vagy a
fordítás nehézségeit fejtegeti, vagy tárgyi magyarázatokat nyujt.
A kötet első felét verses dolgozatai, második részét a Zrínyi Szigeti
veszedelem czímű műve három énekének átdolgozása és Ossian fordításának
fenmaradt részlete foglalják el.
Végűl megjegyzem, hogy a kötet elején olvasható tanulmányban Ráday
Gedeonnak nem annyira külső élettörténetét, mint inkább irodalomtörténeti
értékét s Kazinczyra tett hatását ügyekeztem feltűntetni.
Buda-Pest, 1891 október 16-án.
Dr. Váczy János.