Bevezető

Az 1990-es évek mélyreható gazdasági és társadalmi változásai érzékenyen érintették az Alföldön tradicionálisan jelenlévő mezőgazdaságot és az erre épülő élelmiszeripart is. Korábban stabilnak látszó élelmiszeripari vállalatok mentek csődbe, ami érintette termelői, bedolgozói hátterüket is, így az élelmiszer-gazdaság súlya folyamatosan mérséklődött. A mezőgazdaság az átalakulás után igen nehezen talált magára. Ma már el lehet mondani, hogy a termelés keretei stabilizálódtak. A kilencvenes évek második felétől az élelmiszeripari termelés mérsékelten növekvő trendet mutatott, teljesítménye azonban az utóbbi években ismét csökken és elmarad az 1990-es évek elejétől.

Az Alföld ugyan nem tartozik az ország legfejlettebb térségeihez, mégis az itt található nemzeti vagyon számottevő érték, ezért megőrzése és gyarapítása országos érdek. A kiváló termőhelyi adottságok, a rendelkezésre álló munkaerő, a termelési hagyományok egyaránt az élelmiszergazdaság mindkét ága termelésének bővítése irányába hatnak.

A rendszerváltozás óta csaknem két évtized telt el, és kiadványunkban arra kerestük a választ, hol tart most az élelmiszergazdaság. Részletesen megvizsgáltuk a termelőerők - föld, emberi és gépi munkaerő - kapacitás-viszonyait, a termelés körülményeit és eredményeit. A táblázatokkal és grafikonokkal szemléletesebbé tett elemzést táblázatos melléklet egészíti ki. Forrásként felhasználtuk az érintett szervezetek interneten megjelent információit is.

Kiadványunkban az Alföldön két régió, Észak-, illetve Dél-Alföld hat megyéjének - Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg - együttesét értjük. Nem fedi le tehát teljes egészében a földrajzi értelemben vett Nagyalföldet, hiszen az Pest, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékbe is átnyúlik.