Fülszöveg

Amikor évtizedes csatározások után végre hivatalossá lesz hazánkban a magyar nyelv, amikor e győzelemtől megittasult reformerek már egységes, erős, polgárosult Magyarországról álmodoznak - s ennek érdekében nyelvünk széles körű és gyors elterjesztését javasolják -, Széchenyi az Akadémia közgyűlésének megnyitásakor így beszél: "Nyelvet, nemzeti sajátságot ily felette könnyűszerrel azonban, én legalább úgy hiszem, még csak biztosítani sem lehet, s annál kevésbé szilárdabb s tágabb alapokra állítani: minthogy - és itt különös figyelemért esedezem - a szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pergése korántsem dobogása még a szívnek, és ekképp a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló is, korántsem magyar még."