(52)

Schweinhausen*, január 12. 1849.

Sándorcsám! Ha minden ennek előtte való és ezek után következhetendő leveleidet pecsétetlenül hagytad volna is, csekély egyéni véleményem szerint egy kis ildomosság volt vala tőled legutolsó leveledet, mielőtt az útnak indítanád, körülnézni és lepecsételni. Úgy van, barátom, azon a levelen én nem a szokott P.S. betűket, hanem a szalontai kir. postahivatal koronás pecsétjét s e szavakat találtam: pecsét nélkül érkezett. Hajlandó vagyok hinni, hogy ezt te épp nem különcségből, hanem afféle geniális* feledékenységből tetted, mely hibád ezennel komolyan megrovatik.

Már ami a levél érdemét illeti (ha ugyan abban valaminemű érdem lappang), nem szükséges megírnom, hogy azon kívánságtoknak, miszerint nőmet hozzátok elvigyem, eleget nem tettem, mert hisz akkor, ha eleget tettem volna, nem levelet, hanem egy pár testet és lelket (ami tulajdonképpen csak egy) kapnál in natura, de azt mégis meg kell említenem, hogy eleget nem tehettem. Okaimat szóval lehetne csak elég bőven elsorolni, annyit azonban írhatok, hogy jómagam most is még a szobát őrzöm, nőm pedig kétízbeli utazása után megtanulta, mi az, háziasszonynak hajlékát hosszabb időre elhagyni, amennyiben a debreceni és pesti útunk alatt a cseléd és cimborái által tetemesen meglopattatódtunk, s hogy még jobban meg nem lopattunk (miután szekrényünk is felveretett), azt csak a tolvajok generositásának* és loyalitásának* köszönhetjük. Azonban a fődolog nem az, hogy mi történjék az általad írt két hét alatt, hanem mi történjék a két hét után. Tehát térjünk a fődologra.

Hogy kedves komámasszony és kisdede nálunk, míg a vész minket is el nem sodor, kitelhető szíves ápolásban fog részesülni, erről szó sincs. Régen megszoktuk már egymást úgy tekinteni, mint egy családot s ami mienk, az tietek is egyszersmind és viszont. Ami a költözködés módját illeti, ha Petőfi Sándor akkor, midőn neje utazható állapotban leend, még Debrecen magas kőfalai közt degál, akkor ő fog bizonyosan Szalontára szánkázni. De ha akkor ott nem lehetne? Várjunk csak!

Ha nincs Debrecenben oly meghitt embered, kinek őrködése alatt nőd e kellemetlen útat megtehetné, megírod, öcsém, bizonyosan a napot, melyen túl Debrecenben maradnia nem szükséges, s hacsak az inaimat bírom - vagy rectius - az inaim engemet bírnak, akkor bemegyek, illetőleg bemegyünk. De minthogy igen szeretnélek tégedet még egyszer s talán utoljára Szalontán látni, ezen esetet (hogy t. i. én menjek a kis komámért) tedd szükségtelenné, azáltal, hogy maradj egypár nappal tovább Debrecenben (s miért ne lehetne ez?) és hozd el magad, mihelyt veszély nélkül lehet. - Ha jó út (plane szánút) lesz, Szalonta Debrecentől nincs nagyon messze, mert az ember nem kerül Váradnak, hanem Szent-Márton alatt letér és Sass, Szakál, Ugra, Geszt helységeken keresztül egyenesen Szalontára jő, mint ezt a mappa bölcsen megmutatja. De rossz útban világért sem tanácslom az útat, annál kevésbé, mert fogadót sem talál az ember rajta. Ergo okosan. Mindazáltal nem tanácsolnám, hogy szállástokat Debrecenben felmondjátok, vagy potom áron kiadjátok. Meglehet, barátom, hogy tavasz előtt még innen is futnunk kell, s ily esetben az arab rege szerint az lenne jó, ha az embernek minden városban volna egy háza. Arad s az erdélyi szélek, különösen Hunyad megye, hová az Urbán vert serege állítólag vette magát, innen nincs távol, nemzetőrseregünk Bihar szélén őrködik ugyan, hogy valamely beütést Zaránd felül fenntartson s megakadályozzon, azonban, ámbár teljes bizodalmam van a nemzetőri példás vitézségben, nem merném mint bizonyost jóslani, hogy még e télen, a még eddig szűz Bihar délkeleti oldalát meg nem szeplősíti az ellenség nyoma, annál inkább, minthogy az egész idáig terjedő oláhságban folytonos támaszt és gyarapodást talál; s Arad netalán elfoglalása után (honnan most semmit sem hallani) a Várad vagy Debrecen felé nyomuló ellenségnek éppen torkában vagyunk. Azért, Öcsém, jó lesz a debreceni szállást, ha nagy áldozattal nem esik, fenntartani, hogy szükség esetére mi is mindnyájan odamenekülhessünk.

Ez azonban ne gondold, hogy elijesztés végett írtam. Önzésből írtam, barátom, hogy ha Debrecenbe futnom kell, miről már komolyan gondolkoztam, szállásom, et quidem* ingyen szállásom legyen.

Szakassz időt magadnak, öcsém, és pótold ki nekem azon három hírlap hiányát, melyekre előfizettem, de amelynek betűit nem tudom, mikor fogom olvasni. Rettenetes helyzet! Jó hírek, leverő hírek, enyhítő hírek, agyonütő hírek - ez mindig így megy. A tábornál is követelem tőled, hogy minket (már minket és titeket) folytonos újságokkal tarts, különben az iszonyú bizonytalanság miatt rakásra halunk. - És most áldjon meg a teremtő. Jöjj magad és minél előbb ... már csak azért sem ígérem meg, hogy én megyek el, azaz, hogy már én la, imádott barátod

 

Arany János


Boríték: Petőfi Sándor honvédkapitánynak barátilag vevény mellett. Debrecenben, Színház utca 2555. sz.




Hátra Kezdőlap Előre