STROOM, a civilizátor
ISTVÁN bácsi, falusi gazda
JANÓ, tót, cseléd
UROS, rác, cseléd
MITRULE, oláh, cseléd
CARLO, olasz, cseléd
MISKA, magyar, cseléd
MÜRZL, német, cseléd
|
A kart svábbogarak képezik.
Ősbemutató: Budapest, Független Színpad, 1938. december 2. (A Zeneakadémián)
István
Becsűlettel bevégzők a napot. |
A baj miénk, az áldás Istené. |
Mind helytállátok híven, gyermekim, |
Csak Uros érdemelhet megrovást, |
Ki jó szándéku intésemre se |
Fogadt szót, sőt gorombán válaszolt. |
Ti tudjátok, mi büntetést szabott |
Ily tettre rég megszentelt házirend. |
Janó
Kizáratást közasztalunktól. |
István
Úgy van. |
Ím, hallod, Uros, ez lesz büntetésed. |
Cselédek
Megérdemelte. Éljen jó urunk! |
Uros
Kiszenvedem. Nem fog történni máskor. |
István
Hiszen, fiam, nincs is harag közöttünk. – |
Leány, teríts asztalt e hárs alatt, |
Az egyszerű szűk estebédben amit |
Hibát tett a szakácsné, helyrehozza |
A jó kedv s jó gyomor. |
Cselédek
Igaz biz az. |
István
De nézzetek csak, nézzetek, barátim, |
Minő istencsodája jő amott. |
Janó
Komédiás talán, vagy köszörűs. |
Mitrule
Garaboncás az, ördögcimbora, |
Ha mint komédiás jövend közénk, |
Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá, |
Ha köszörűsként – még meg is beretvál. |
István
Ily babonától ment vagyok, de mégis |
Akármi az, sajátos tünemény, |
Szintúgy szégyellem, s bé kell vallanom: |
Aggódva nézem, amint erre tart. |
Nevetnem kéne őt a pukkadásig, |
Ha valami nem borzongatna végig, |
S elsápadnék a rettegés miatt, |
Ha valami kacajra nem késztetne. |
Miska
Akármi, nemsokára kiderül, |
Mert mindjárt itt lesz. |
Mürzl
(ételt hozva)Tessék, emberek! |
(Leülnek egy asztal körül, Uros oldalt eszik egy fa alatt. Stroom* kutya által vont taligán, roppant halom irományon ülve megjelen, a színpad közepén megáll, s leszáll.)
Stroom
Ördöngös útak e vad tartományban. |
István
Lovakra számitottak, nem kutyákra. |
De szólj, ki légy, és mondd el, merre útad. |
Stroom
Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor, |
A végzet az, mely engem útamon visz. |
István
Ebnek hívjuk mi azt a végzetet. |
Tiéd lehet, de a miénk nem az. |
Stroom
Tietek is lesz, íme, elhozám. |
Keletre hordom áldását nyugotnak. |
István
Ez a papíros áldás ez talán. |
Stroom
Igen, ez az a nagy misztérium, |
Mely megvált mindenféle régi lomtól. |
István
Szokatlanabb terhével új lomoknak? |
Hiába, lom nélkül nincs régi ház, |
Iparlovagnak új csak mindene. |
Stroom
Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik, |
Ez az egyetlenegy panácea*, |
Mely gyökeres gyógyítást eszközöl. |
István
De hát ki itt közöttünk a beteg, |
Magam s cselédim jó színben vagyunk. |
Stroom
Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük. |
István
Ha orvost hívunk, a betegség eljő. |
De mondjad hát el, e szolgálatért |
Minő dijat vársz? |
Stroom
Óh, nem várok én. |
István
Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb. |
Stroom
Csak a kellő adót fogadom el. |
Ekként tesz az erődús öntudat. |
Az alaposság elvem mindenütt. |
István
Ah, Mürzl! Ez, mint látom, honfitársad. |
Mürzl
Volt, már nem az, mostan házad hazám, |
Te lányodul fogadtál, így atyám vagy. |
Stroom
(halkan a lányhoz)Csitt, húgom, hisz ha engemet fiúl vesz, |
Szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom. (Fennszóval.) |
Igen, a nagy német haza honom! |
István
És hol van az, ha kérdni merhetem. |
Stroom
Mi bárgyuság. – A Rajna- és Dunánál. |
István
Hát ama híres Katzenellenbogen, |
A Bückeburg, Hechingen, Sigmaringen, |
Schwerin, Strelitz, Reis-Schleis*, s más számtalan |
Hitványság mind kiment már Áfrikába? |
Vagy mint a szoknya-, ujj-, korc- és derékból |
Ruhát fércelt-e valami szabó; |
Mert a korc, a ránc s ujj még nem ruha. – |
Stroom
A szellemegység fűzi mindezt össze. |
István
Ah, úgy, tehát a németnek hazája |
Az, ahol egykor puskaport csináltak, |
S ma is mindenki büszkén azt hiszi, |
Hogy ő vala az egyik munkatárs. |
Stroom
Nagy hívatás van a német előtt. |
István
Már azt betölté, a sört feltalálta, |
Romantikát, nadrágot, ulmerkopfot.* |
De tessék kissé asztalomhoz ülni. |
Mürzl
Szivesen lát el, hidd meg, házigazdám, |
Jól tartott ő már nem csak egy csavargót. |
István
Te meg szűz, szállásold be ízibe |
Istállóinkba végzetes lovát. |
Stroom
Alig vagyok még kissé e helyen, |
S pirulnom kell a durvaság felett, |
Mely itt szokásos, e barbár vidéken, |
Csak az imént is nadrágról beszéltél, |
Most meg szüzet nem átallsz mondani, |
Mindkettő trágár eszmékhez vezet. |
István
Mi nem vagyunk még úgy civilizálva. |
Stroom
Majd lesztek, hogyha isten megsegít. |
De nem vesz-é el kincsem a szekérről? |
István
Itt ollyanon ki sem kap. |
Stroom
Fájdalom! |
István
Mi haszna hát azon rakás fojtásnak? |
Stroom
Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol, |
Az alaposan egynek sem felel meg. |
És innen jő a félszeg* művelődés. |
Aki csizsmát varr, az csiríz legyen |
Utósó ízeig, mi gondja másra. |
Ki a holdat kutatja, e világra |
Ne légyen gondja, és aki tanít, |
Őrizkedjék akármit is tanulni. |
Csak egy van, mit mindennek tudni kell, |
Adót fizetni engedelmesen. |
Így készül a derék sok szaktudós. |
István
Nem szaktudós, de túdós szag talán. |
No, csak fejezzed hát be azt a sódart; |
Látom, hogy értesz alapos dologhoz, |
Aztán beszéljed el nagy terveid. |
Az ily miszőrű munkás, egyszerű nép, |
Bár rá nem ér, hogy alapos legyen, |
Mert mindenik percét száz gond igényli, |
És jobbra-balra foltoz, tatarol, |
Hol éppen feslik, ahol dőlni készűl, |
Elveszne éhen, hogyha mindég varrna, |
Rongyokban járna, hogyha mindég főzne, |
Elveszne lelke szellemtáp hijában, |
Elnyomorodnék, hogyha nem mulatna, |
S önemberségéből így csak megél. |
De terveid, ha lelkesítni nem, |
Mulatni mégis okvetetlen fognak. |
István
Nem én. |
Stroom
Hogy érted hát meg tervemet, |
Csak azt a szubjektív- és objektivet, |
A pozitív- és negatívot tudnád. |
Teszem, ha az ember a pozitív, |
Mi kívüle van, negatív – nem ember. |
Értetted-é? |
István
Igen. – Ember vagyok, |
Te kívülem – nem ember, vagy gazember. |
Stroom
Szofizma* volt, szofizma, istenemre! |
Hol a morális, a közérzet benned? |
Ez nem germán-keresztény eszmelánc! |
István
Hát hagyjuk abba. |
István
(botot suhogtatva)Ah, ebben már erősebb is vagyok. – |
Stroom
Megint csak félreértesz, hagyjad el; |
De mondd meg, ott távol miért eszik |
Magányosan az az egyén? |
István
Hibát tett, |
S ez büntetése. |
Stroom
Mily törvény szerént? |
István
Bevett szokás. |
Stroom
Hallatlan! Zsarnoki. |
Hogy volna így biztos személy s vagyon, |
Hogy tudja meg: mi a szabad, mi nem? |
István
Igen kevés van, ami nem szabad, |
A többiben tesz, aki mint akar. |
Stroom
Hamis, hamis tan, aztat kell megírni, |
Hogy mit szabad, a többi tiltva van. |
Ha én intézném e ház dolgait, |
Kitárnám a törvényt, mely mint a nap, |
Világos s jóltevő, majd lenne rend. |
Uros
Bölcsen beszél – tán mártir is vagyok. |
Stroom
Hát itt a többi milly állásban él? |
István
Ezek cselédim, munkálnak velem |
A ház javára, és én díjazom, |
Amint mindenki érdemelni tud. |
Az tót, ez rác, amaz oláh, olasz, |
E lányka német, én magyar vagyok. |
Stroom
S e sok derék nemzet megtűri-e, |
Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak? |
István
Nem a magyar, de a gazda parancsol. |
Stroom
Ha én intézném e ház dolgait, |
Majd másképp lenne mindez, minden nemzet |
Egyenlően van jogosítva élni. |
Cselédek
Ez nem bolond – mondott ám valamit. |
István
Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él, |
De házamban csak én parancsolok. |
Stroom
Mindenkinek az háza, ahol él. |
Cselédek
Szépen beszélsz, az isten tartson érte. |
Stroom
S mért van csizsmában az, bocskorban ez? |
Ha én intézném e ház dolgait, |
Egyenjogúság lenne mindenütt, |
Ha meztelláb is kéne járnia. |
Cselédek
Miért is tűrjük, prófétánk, ne hagyj el! |
István
(gyürekezve)Hálátlanok – kitudtok-e lakomból? |
Nem voltam-é mindég igaz apátok! |
De hogyha úgy van, jőjön, aki mer, |
Ökölre hát, házamból mind kihánylak. |
Prófétátokkal. – Nos, elő, legények. |
Stroom
(közbelépve)Megálljatok – nem jöttem én ide, |
Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni. |
István
Csak mézes méreg-, gyáva cselszövénnyel. |
Stroom
Eszmét hoztam, civilizációt |
Rendezni jöttem. Paradicsomot |
Állítani, melyben nyer mindenik, |
És senki nem veszt. |
István
Különös dolog. |
De mondhatom, paradicsomodról |
Nem nagy fogalmam. Hátha abban is |
Oly paradicsom-almák termenek, |
Melyektől a fog elvásul, s csodáljuk, |
Ádám apánk mért adta értök üdvét. |
De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. (El.) |
Uros
Most szólhatunk, hogy elment az öreg. |
Mondd, mit nyerünk mi, hogyha hozzád állunk? |
Janó
De jól igérj, másképp nem alkuszunk, |
Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted, |
A te kegyedre éppen nem szorultunk. |
Stroom
Hagyjátok a ház gondjait reám, |
S várjátok békén a nagy dolgokat. |
Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét. |
Ez amulett az üdvnek záloga, |
Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse. |
(Az amuletteket szétosztja.) |
Cselédek
Az alku áll. |
Stroom
Fogjunk tehát dologhoz. |
Jerünk a házba, nézzük a leltárat. |
István
Folytassuk most az értekezletet. – |
Itt senki sincs, jerünk tehát utánuk. |
Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be! |
Stroom
(az ablakon)Ki háborít házunkban? |
István
Hát a gazda. |
Alkudni jöttem. |
Cselédek
Későn, megvagyon már. |
István
Hirem nélkül. – Felgyújtom ezt a házat, |
Ördög, pokol – ki itt az úr kivűlem? |
Cselédek
Add meg magad. Hisz minden jókat ígér. |
Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz, |
Várj türelemmel. |
Stroom
És bízzál szavamban, |
Te léssz az úr ezentúl is, barátom, |
Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok. |
István
Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni. |
Sokat igérsz civilizációddal, |
Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle, |
Avagy csak úgy, miként a kócevő.* – |
Légy hát intézőnk, istenem segítsen, |
Ha jól megy, én csak gondomról tevék le. |
Kar
Strófa |
Dicsérünk, mester, aki nékünk |
Ma ismét új házat szereztél. |
Hiven járunk el ügyeidben, |
Befurakozva minden zugba, |
Mi, a civilizációnak |
Ellentállhatlan hordozói. |
Antistrófa |
Mi csak erény a házi körben, |
Mind a mi művünk. Éberségre |
Szoktatjuk a hanyag gazdasszonyt, |
És tisztaságra kényszerítjük, |
Nem hagyjuk, hogy megavasodjék |
A készlet, híven felfaljuk mind. |
Második strófa |
Hiában üldöz, pusztít a sors, |
Százezren kelnek fel utánunk, |
A végzet szentelt eszközéül |
Napszámunkat betöltve híven. |
Dicsérünk, mester, aki nékünk |
Ma ismét új házat szereztél. |
Második antistrófa |
Óh, háladatlan az emberfaj! |
Pusztít és útál, ahová csak |
A civilizációt vittük. |
De mi, hajh, szent szemtelenséggel |
Megyünk, mert tudjuk, új világrészt |
Csak féreg alkot, nem oroszlány. |
István
Mi fajzat ez? – Gonosz lelkek talán, |
De nem, a lélek bár elkárhozott, |
Nemességének hordja bélyegét. |
Csatázhatunk vele, s ha elbukunk, |
Csak szenvedés érhet, gyalázat nem. |
E hitvány fajjal, mely sárból terem, |
Utálatosan hemzseg, s oly büdös, |
Mely küzdni gyöngeségében nem ért, |
S csak a tömegnek szemtelenségével |
Foglal tért, s hint cudar dögleletet, |
Csatázni sem lehet. Mi lesz mindebből? |
Cselédek
(az ablakon)Ez már nekünk is kezd nem tetszeni. |
Stroom
A leltár megvan. Most aktáimat |
Hozzátok. Aztán mindenekelőtt |
Itélek Urosnak nevezetes |
És bonyolult ügyében, hogy lássátok, |
Mi az igazság, mit nem ismerétek. |
Uros
Az én ügyem se nem nevezetes, |
Se bonyolult, s már régtől vége is van. |
Stroom
Addig nincs vége, míg nem akarom. |
István
Hisz büntetését is kiállta már. |
Stroom
Azon barbár eljárás mit se számít. – |
De oly sok a teendőm, hogy ezúttal |
Szóbélileg végzek csak, röviden. |
Imé, készen van a protokol* is, |
Még csak nehány csekélyebb pont hibázik, |
Mit most kipótlunk. Az egész csekélység, |
Tizenhat ív – meg is van bélyegezve. |
István
Megbélyegezve – mint gonosztevők! |
Stroom
A kétfejű sas van mindenik íven, |
Uros fizet tizenhat jó huszast. |
Uros
Nincsen szükségem a képes papírra. |
Stroom
De nékem a huszasra annál több van. |
Kar
(az ablakon)De nékünk a huszasra annál több van. |
Uros
De hát miért sas, és mért kétfejű. |
Hol dög van, a sas, mondják, ott gyülekszik, |
S nem tetszik nékem az olyan igazság, |
Mely mind előre, mind hátra tekint. |
Stroom
Haszontalan okoskodol, fizess! – |
Uros
Ha már éppen kell. |
Stroom
Nem kell, de muszáj. |
Lám, mily hiányos nyelv az a magyar – |
Hogy lenne képes kulturális nyelvnek, |
Muszája sincs. – Kell – mintha kérdené, |
Kell-é? Ki kérdi, ha mondom: muszáj. |
E szót: muszáj, jól meg kell ám tanulni. |
S úgy értsétek, ha mindjárt kérdem is, |
Kell-é, az is mindég muszájt jelent, |
Konkrét példája az önkénytes kölcsön. |
István
Mi ördög az? |
Stroom
Az a jövő zenéje |
Preludiumából* egy kis akkord.* |
De visszatérve barbár nyelvetekre, |
Hogy értené meg Hegelt az a nép, |
Mely így beszél: Embernek és nem nek Ember. |
Hisz annak észjárása mind hibás. |
Előbb való a birtok, mint az ember, |
Ezért nem lesz, lám, semmi a magyarból. |
De hát, dologra. Halljuk a tanúkat. |
Az első Mürzl. |
Mürzl
Én mit sem tudok. |
Stroom
Azt akkor mondjad, hogyha kérdezem. |
Hogyan hívnak hát? |
Mürzl
Most mondtad magad. |
Stroom
Ha mondtam is, mindegy, most kérdezem. |
Így rendeli a törvény tizedik |
Könyvének hatvanhatodik cikkében |
A hatvanharmadik paragrafus. |
Kar
Mi óriási törvénytudomány! |
Stroom
Hogyan hívnak hát? |
Mürzl
Mürzl. |
Stroom
Más neven? |
Mürzl
Zielarsch.* |
Stroom
Ah, régi jó család, örűlök. |
Kaptál-e már vagy huszonöt botot? |
Mürzl
Uram, mit gondolsz, nálunk hölgyeket |
Nem szoktak verni. |
Stroom
Ez előitélet. |
Legjobb sikerrel én régtől gyakorlom. |
Hát nem kaptál. – Voltál-e katona? |
Mürzl
Mit gondolsz, ah, mi kérdés! |
Stroom
Voltál, vagy nem? |
Mürzl
Leány vagyok. |
Mürzl
Nem voltam. |
Stroom
Így, most kérdem, hogy miket tudsz. |
Mürzl
Semmit sem. |
Stroom
Ez gyanús válasz nagyon. |
Meglátjuk később, cinkos nem vagy-é. |
Janó, te lépj elő most, hogy neveznek. |
Janó
Rityitma. |
Stroom
Jó hangzású név ez is. |
Hát tégedet? |
István
Magyar. |
Stroom
Mi parvenű* név! |
Vad származás, no mindegy, megjavítjuk. |
Máder leszesz. Így – még csak ez hibázott, |
Most már kimondom az itéletet. |
(Könyveket forgat.) |
A nyolcadik kötet harmincadik |
Cikkében harmadik paragrafus |
Az engedetlenség bünéről szól. |
S akasztófát mond a gonosztevőre. |
Kar
Halált rá – annál több marad nekünk. |
Stroom
Igaz, hogy azt a hatvanhatodik |
Cikk ipszilon pontjában korlátozza, |
S csak a felségsértési bűnre szól. |
Valóban vagy szerencse gyermeke, |
E pont dicsőn megvédi életed. |
De rád reccsent már a következő könyv, |
Im, itt van a cselédség viszonya |
Urához, mely nyíltan hivatkozik |
Az első könyv pótutasítására, |
Hol is tisztán szabott a büntetés: |
Tiz évi fogságtól hat botcsapásig. |
Stroom
De itt könnyítő környülmények vannak, |
Például: nem vélem ellenkezél, |
Csak gazdáddal. Húsz botot fogsz kapni, |
E lánynak meg amnesztiát* adok. (Félre.) |
Köszönd, galambom, ragyogó szemednek. |
Mürzl
Ezért szememnek kár is volt ragyogni. |
Gazdám másképpen tudta azt felszítni. |
Mitrule
Eben gubát cseréltünk, úgy hiszem. |
Stroom
Máder, neked még fennmarad jogod |
A kártérítést rajta követelni, |
De ez külön polgári pört igényel, |
Ha díjait előre leteszed. |
István
Elállok tőle. |
Stroom
Szép nagylelküség. |
István
Nem volt nagy károm. |
Stroom
Hát a napmulasztás, |
A fáradság, a járás és kelés, |
A vádbeszéd, viszonbeszéd, ellátás |
Szép összegecskét tenne, mondhatom. |
István
Ingyenbe megy. Ha a pört nem gyülölném, |
Inkább keresném a szomszédomat, |
Kukoricámat aki megrabolta. |
Stroom
Te Urossal tehát kiegyezél, |
Pöregyeséged díja tíz huszas. |
Tessék letenni. A kukoricát |
Mi illeti, – (Könyvekben keres.) csodálatos dolog, |
Ez egy eset még nincs a törvénykönyvben, |
No, majd csinálok róla egy fapátenst.* – |
Tehát, uram, elsőbb is kérdezem – |
Hogy alaposan járjak el e tárgyban, |
Nem hebehurgyán, mint itten szokás volt – |
Csak a gyümölcs, vagy a szár is szenvedt kárt? |
István
Természetes, csak a kukorica. |
Stroom
No, látod-e, még ez nem nagy dolog, |
Mert itten mondja a paragrafus, |
Hogy ültetményben tett hibát könyíti, |
Ha csak gyümölcse sértetett, nem a törzs. |
István
Mennykő üssön meg – hagyjuk ezt, uram. |
Nem szóltam semmit, itt van a tíz húszas. |
Isten velünk. |
Stroom
Nem úgy, fel van már adva |
Az ügy, s kell folynia, ha valamennyi |
Papírgyár készítménye elfogy is, |
Ha az utósó inged megy bélyegre, |
Ha a hámból kidőlök, mint szamár, |
S székemre tízedik utódom ül, |
Ki mostan még csak hallgatni tanul, |
De néked igazat kell kapnod, és |
Testálhatsz e pörről mint vagyonodról, |
Ha közbe nem jő a végső itélet |
Amnesztiája. |
István
Rettentő öröm! |
Kar
Strófa |
Óh, mester! Kérlek mindenekre, |
Mi szent előtted, sérthetetlen:* |
A császárnak fogadására* |
És az oktrojált alkotmányra,* |
A német egység jóvoltára, |
Spenátra és sárgarépára. |
Antistrófa |
Ne kezdj, ne kezdj polgári pört el, |
Tudod, az a pedáns görög kor, |
Pogányos klasszicitásával, |
Időt s tért mi szűkre szabott ki, |
Melyben komédiája játszik, |
S milyen nagyot helyez a szépben. |
Második Strófa |
Hogy fér belé két emberélet, |
Hogy járjuk Ponciust, Pilátust,* |
Midőn még fel sem is találtuk |
A civilrechtet* – romantizmust, |
A puskaport és az ásítást, |
Népünk későbbi hívatását. |
Második antistrófa |
Kérünk hát, mester, hadd el, hadd el, |
Ki jőne komédiát nézni, |
Hogy végét unokája lássa, |
Kit még otthon nem is csinált meg, |
Vagy hogy csináljon a darab közt, |
Butára sülne el, óh, félek. – |
Stroom
Legyen buta, csak jó polgár legyen. |
Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges? |
Az államban eszünk nekünk elég van, |
S gondoskodunk eléggé a tömegről. |
Annak nem is kell a fej, csak azért, |
Hogy sógorom, a kalapos megéljen. |
Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta, |
Ha a színházban készül. Gondoskodtunk |
Már oly rendszerről és oly eszközökről, |
Hogy készüljön bár a Sion hegyén, |
Butává nemesül. Hidd el nekem. – |
Kar
Hát a jó ízlés, a klasszicitás |
Nevében kérlek, hadd el azt a pört. |
Stroom
Fitymálom a jó ízlést, klasszicizmust. |
Törik-szakad, a pörnek folyni kell. |
Kar
Jaj nékünk, ámde néktek még jajabb. |
István
Nincs. |
Stroom
Vajh mi szörnyüség. |
De legalább, reménylem, el vagy látva |
Tartózkodási jeggyel. |
István
Nem vagyok. |
Stroom
Nem útazol hát, s nem tartózkodol. |
Mi vagy te hát? – Hol a keresztlevél? |
István
Nincs. |
Stroom
Úgy, tehát még tán születve sem vagy, |
S szomszédaiddal már pörölni mersz, |
A rendetlenség itten végtelen, |
Szörnyű rossz a politikus kormányzat, |
Pedig mindennél ez elébb való. |
De jótállok, hogy talpra állítom. – |
Hallgasson addig a magánypanasz |
És -sérelem, számára nincs fülem. |
Az egyes veszhet, hogyha nyér a köz. |
István
S ki az a köz, ha mind vesztünk miatta? |
Stroom
A köz azon nagy eszme és kapocs, |
Mely egyesít, s mit én képviselek. |
Kar
S mi véled, mester. Nélkülünk mi sem vagy. |
Stroom
Szerencse, hogy gyanítva e hiányt, |
Hoztam magammal mindenik egyénre |
Vagy ötven ív rubrikázott papírost, |
Előlegesen, úgy hiszem, elég lesz. |
Itt néktek az igazolási jegy, |
A marhapasszus, fegyverengedély – |
Névösszeírás, birtokív, adókönyv, |
Keresztlevél, oltási bizonyítvány. |
István
De nem vagyunk beoltva. |
Stroom
Mit se tesz, |
Csak a rubrika jól legyen betöltve. |
De halljátok tovább, s örvendjetek: |
Katonaságtól felmentő levél, |
Pótlék-adó, dohányra engedély |
És borboléta.* Ím, itt a cselédkönyv. |
Községi bizonyítvány. Később jőnek |
Tájékozásul a kormánylapok, |
Hetenként egy szekérrel. – |
Kar
Óh, pihenj meg. |
Elég áldás ez egy lélegzetedre, |
Megfúlsz belé. – |
Cselédek
Félek, hogy mink fulunk meg. |
István
Hová teendjük e tenger papírost? |
Stroom
Egy részét mindenik magával hordja. |
S elég nagy e ház hívatalszobának. |
István
S mi hol lakunk? |
Stroom
E kis, kedélyes ólban. |
De folytassuk csak. E pótutasítás |
Szükséges mindeniknek; nélküle |
Létezni sem lehet. |
Stroom
Kegyelmesen megengedi új adónem: |
Személykereset. Mindenekre szóló. |
Mürzl
Bomolj meg, rám ugyancsak mit se szól, |
Hazádba tán való ily kereset, |
Itt a személy nem hoz be. |
Stroom
Hát ingyen megy? |
Tessék elhinni, még jobb kedvelem. – |
De most a taksákat fizessétek le, |
Aztán a többit. |
István
Honnan győzzük ezt? |
Szegénységünktől ennyi nem telik. |
Inkább kérnénk kevesb kormányzatot, |
Hogy nékünk is maradjon valami. – |
Stroom
Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon, |
Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek; |
De én mindenre jó adót vetek, |
Mentől nagyobbat, s hogy megéljetek |
Még orrotokkal is kell túrnotok |
A földet. Így virul fel az ipar. |
István
S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad, |
A munka nem nagyon kedves mulatság. |
Stroom
Nekem lesz hasznom, s néktek károtok sem, |
Önzsírotokban fuldokoltok úgyis, |
De én hoztam civilizációt, |
S egy érvágás egészséges leend. |
Imé, minek e fityegő ruha? (Leveszi a mentét.) |
Esernyő is tesz ily szolgálatot. |
Mi haszna e szárnyaknak itt, le vélek. (Levágja az atilla végeit.) |
E paszománt – pénzül fog kamatozni. |
Lám, mennyi van csak itt meggazdálkodva. |
Minek sarkantyú? |
István
Nem járunk kutyán. |
Stroom
Gyalog jár, aki bír, ki nem bír, fekszik. |
Vagy mért a csizsma is, nagy fényüzés. |
Im, a civilizáció nevében |
Megajándékozlak e fapapuccsal, |
Ez olcsó, és örök időkre tart. |
Meg, amint hallom, tik gatyát is hordtok |
Mire való az – én nélkűlözöm, |
S mi úr vagyok mégis – le a gatyával. |
Janó
Úgy látszik, a paradicsom kezdődik, |
Mezítelen fogunk maradni benne. |
István
Jaj nékem, holnap István napja van, |
Házunknak ünnepe, így menjek-é |
Templomba? |
Stroom
István? Hát mi ember az? |
Stroom
Ah, el vele, |
E dekrétummal ím, kasszírozom. |
Ezentúl Zsófia* lesz ünnepünk, |
Kendervetések védőszente ez, |
S a kender minden rendnek talpköve. |
Kormányoz, mert papírt szolgáltat nékünk, |
Igazságot tesz a kötél képében, |
S pénzül forog, ha bankóvá silányul. |
István
Mi az a bankó? Vagy mankó talán, |
Olyannak támasz, aki járni nem tud. |
De nékünk jó ám konstitúciónk.* |
Stroom
Megint e lázongó szót mondod el. |
Miért nem mondod, jó az octroink*? |
Többé ne halljam. Íme, itt a bankó. |
Jobb pénz, mint amit eddig bírtatok. |
A húszas mától kezdve mit sem ér, |
Csak én veendem még el kegyelemből |
Adóba, s tikteket ezzel fizetlek. |
István
Csodálatos – de mégis pénz, ha mondja. |
Mitrule
Ki tudja, mit rejt, ámde pénznek látszik. |
Uros
Talán csak pénzünk párticédulája.* |
Carlo
Beszélhet nékem, a rongy rongy marad. |
Stroom
No, lássátok, mi sok dicső reform, |
De még koránt sincs vége. |
Cselédek
Jaj nekünk! |
Stroom
Mi célra e fehér buzakenyér, |
Midőn haszontalan dobjátok el |
Szemétre a kukorica csutakját. |
Én gépet hoztam azt megőrleni, |
Jóllaktok véle, s a buzát adóba |
Adjátok. Lám, mi egyszerű eszközlés. |
István
Hát hogyha a csutak menne adóba? |
Kar
Jaj, el ne vállald. |
Stroom
Szörnyü butaság. |
Hisz abbul áll éppen financiális* |
Munkám előnye, hogy értéktelen |
Lomot értékesítsz, ha megeszed, |
S az értékes tárgy nékem megmarad. |
De ezt oly könnyen fel nem foghatod, |
Olvasd el e tárgyról e szakmüvet, |
Ámbár rövid, de jól ki van merítve. (Egy fóliánst* ad át.) |
István
Inkább csak elhiszem, hisz jól tudom, |
Zsebemből, millyen jól ki tudsz merítni. – |
De engedelmet kérek elvonulni, |
Szégyenlek még tovább e lány előtt |
Úgy állni, mint zilált madárijesztő. (Elvonul a kutyaólba.) |
Mitrule
Hát a bankó igazán pénz, uram? |
Stroom
Pénz, hogyha mondom, s jaj, ki kétkedik. |
Janó
S hát az adó kinek zsebébe megy? |
Uros
Mondd, mit kapunk belőle? |
Stroom
Nyugtatót.* |
Uros
S a pénzt? |
Stroom
Segédeim a kormányzatban. |
Mitrule
Leszünk segédeid. |
Stroom
És ki dolgozik? |
Tán én? Nekem hivatásom nagyobb, |
Te szánts, te vess, vannak nekem segédim. |
Elő – elő! (Nehányan a karból lejőnek.) |
Ezek birák leendnek, |
Méltóságos, megfontolt férfiak, |
Büdösek bár, de még ez mit se tesz. |
E fürge nép lesz a polícia, |
Mely béfuródik száz rekesz* dacára, |
S kevéssel több piszkot hagy hátra, mint |
Ételt. – Finánc meg e szemérmetes |
Piaci légy lesz. Ez a kis bogár, |
Melynek hátulja fénylik,* fogja a |
Pátenseket kiadni s magyarázni. |
Im, a tanítónk itt ez éji had, |
Sötétséget keresve, meg penészt. |
E nagybajúszú, nagyszájú gyerek, |
Ki úgy csörtet, hogy szinte félelem, |
Ez lesz házamnak véde, támasza. |
Mindnyájatoknak itt a pápaszem, |
A gravitást* megadja néktek az, |
S ki dolgotokba fúrakodni mer, |
Közös boszúnk választott célja lesz. |
Uros
Nézzétek, ott a hídról most esett |
A sárba egy ökör – jerünk kihúzni. |
Stroom
Avagy te lettél-é polícia? |
Ki engedé meg az avatkozást? |
Mikor fog egyszer a rend már bejőni? |
Maradj. – Barátim, menjetek oda, |
A protokollt vigyétek magatokkal, |
Rendesen járjatok el ügyetekben, |
Hogy lássa e nép, hogy mi a kormányzat. (A kar el.) |
Janó
S mi lesz az ígéretből, szép uram: |
Hogy sorsunkat javítani fogod. |
Hogy egyiránt urak leszünk mindnyájan? |
Stroom
S nem vagytok-é? Ki több a többinél? |
Tán pénze van, ide vele, nem tudtam. |
Janó
Amint látom, csizmadiát fogánk. |
Uros
Pogányt fogánk, és most visz a pogány. |
Stroom
Csitt, lázadó, vagy egy paragrafust |
Rád olvasok, hogy meg nem köszönöd. |
Tartsátok a szent amuletteket |
Hiven őrizve, s várjatok nyugodtan, |
Nagy terveim már érni kezdenek. |
Janó
Lám, itt is hoznak egy érett gyümölcsöt. |
Stroom
Amint látom, már későn jöttetek. |
No, semmi sem. Csakhogy a protokoll |
Rendben van, és aztán elég csinos: |
Nyolc ív. Hiába, megnyugvást szerezhet, |
Hogy rendes eljárás mellett döglött el. |
Most el, nyugodni ennyi fáradságra. (Bemegy a házba a karral.) |
Uros
Hogyan tetszik, barátim, e dolog? |
Mitrule
Maradtunk volna bár a réginél, |
Sajnálni kezdem régi uramat. |
Janó
Vizsgáljuk át ez amuletteket, |
Nincsen bizalmam már most semmihez, |
Hát hogyha lóvá lettünk ebben is. |
Mürzl
Nézzük meg, rég kiváncsin forgatom, |
Im, itt az olló, fejtsd fel, Carlo, te. |
Carlo
Egy lap papír beírva, olvassuk meg: |
(Olvas.) „Óh, macskaevő, |
A te szép rendeltetésed |
Őrizni a civilizációt, |
S a civilizáció én vagyok.” |
Corpo di Bacco,* ez ajándokod hát? |
Maledetto tedesco,* no, megállj! |
Jó, hogy kitudtam idejekorán. |
Bucsút veszek, im, a kapufélfától, |
Velem csak német többé nem beszél. (El.) |
Uros
Enyémben meg mily rejtélyes felírás, |
Ebben talán mégiscsak van erő. |
(Olvas.) „Cár dava, mi pak trazsimo.”* |
Mürzl
(nevetve)Ah, szép erő, olvasd csak megfordítva. |
Uros
Ó, mi szart kap, ím, a vadrác. |
Akasztófát kiszolgált vakmerő, |
Kerékbe törni régtől érdemes. |
Ez-é, miért gazdámat elhagyám, |
Megállj, ha élek, jóvá is teszem. |
Hej, gazda, gazda! |
Mitrule
Hát nekem mit írt? |
(Olvas.) „Ah, úgy szeretlek, |
Hogy majd megeszlek.” |
Megállj, farodra forrjon ez a mondat. |
Tudod-e, mit tesz az, hogy cinye mintye!* |
Hej, gazda, gazda! |
Janó
Lássuk most enyémet: |
(Olvas.) „Cso zse szi bol, dotyat Jano? |
Mizer szlovák vecser, rano. |
Teraz bugyes szlavni Rakuz. – |
Do rityi mi zakúz.”* |
Zatraceni szvinyár, ördög, pokol, |
Uhor szom,* és az is leszek, míg élek. |
Hej, gazda, gazda, nincsen-é füled? |
Miska
Hát ez: (Olvas.) „Segíts magad tensorsodon, |
Mert el van hagyva, aki másra vár. |
Erőm nem bennem – marhaságtokban van.” – |
No jó, segítek, csak te meg ne bánd. |
Hej, gazda, gazda, jőj ki az odúból! |
Mürzl
Lássuk már az enyémet is. Im, itt van: |
(Olvas.) „Willst du dich gut unterhalten, |
Werde ich gut aufgelegt sein.”* |
Jőj, kérlek, gazdám, végünk van különben. |
Uros
Hogy is tűrhettük e földönfutót |
Idáig is. Hogy félheténk egymástól. |
De érdemeltük ezt a bűnhödést. |
István
(félig kibújva)Mi zajt csináltok? Majd is ád a sógor, |
Ha meg találja hallani. |
Janó
Mi hívunk. |
Megbántuk, amit véténk ellened, |
Óh, jaj, bocsásd meg, és fogadj kegyedbe! |
István
Ez ólba? Jőjön, aki belefér. |
Csak halkan, halkan, nem leszek oka, |
Ha rátok olvas egy paragrafust. |
Uros
Paragrafussal mink verjük agyon, |
Mit az udvarnak árnyain szedünk fel. |
Miska
Vezess te, és kiverjük a világból. |
István
Az istenért, mi lázadó beszéd! |
Látjátok, hisz ki tudja, mit akar még; |
Csak nem lehet feltenni, hogyha ember |
Istennek mása, jót ne is akarjon, |
Eddig még semmi jót nem leltünk benne, |
Bizonnyal hát a jó mind hátra van még. |
Uros
Ki még tovább vár, gyáva vagy bolond. |
István
Az istenért, csak tűrelem, barátim, |
Fohászkodjunk inkább a szent Istenhez, |
Hogy a szivét világosítsa meg; |
S végezzük így, mondjátok el utánam: |
Isten, ne nézzed benne, hogy ő sváb, |
Igaz, hogy az nem szép, de mégse bűn, |
Aztán meg ő is a te teremtésed, |
Mivégből – azt te legjobban tudod. – |
Jó éjszakát – nem hallok semmit is, |
Éppen most álmodom, hogy jóra fordult. (Behúzódik.) |
Janó
Te vagy közöttünk első, légy vezér. |
Hiszen már horkol. Óh, mit is tegyünk? |
Miska
Segítsünk hát magunkon, mint maga |
Tanított a sógor. Fel, jőjetek, |
Rejtekben fontoljuk meg a hogyant, |
Aztán cselekszünk fényes napvilágnál. (Mind el, kivéve Mürzlt.) |
Mürzl
Szegény gazdám! Mondhatlan fáj, hogy így |
Ellágyult minden férfiereje. – |
Estende itt szoktunk volt összejönni |
Néhány édes szó- s még édesebb csókra, |
S most ahhelyett a kutyalyukba bújt. (Sír.) |
Kihívom őt és addig biztatom, |
Míg végre tán még megkeményedik. |
Stroom
(sompolyogva kijő)Óh, hölgy! Örűlök, hogy találkozánk, |
Epedtem néhány édes szó után. |
A sok fáradság és sok gond miatt, |
Mint megterhelt villámtelep vagyok, |
Melynek pozitív pólusán a láng ég. |
Öledben lelnék negatív helyet, |
Hol átürülve megnyugodnék keblem. |
Mürzl
Kikérem én az ily trágár beszédet. |
Ott szólj így, hol személykereseti |
Adót fizetnek. |
Stroom
Óh, te félreértesz, |
Pedig reményem abban pontosult, |
Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, |
E barbár házban, a nem én-világból, |
Te, eszméim konkrét szubjektuma, |
Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, |
Te egyedül fogsz engemet felfogni. |
Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned, |
Ne tarts el így, merő negációval, |
S én véled az üdv minden mélyeit |
Kifürkészendem. |
Mürzl
Menj el a pokolba, |
Egy szót se értek e handabandából. |
Stroom
Nem értsz? Meg fogsz majd később érteni. |
Fogom használni az indukciót,* |
És úgy hiszem, hamar kapacitállak.* |
Mürzl
Kapacitáld, tudod, a lovadat, |
Engem csak nem fogsz. Lássa meg az ember! (El.) |
Stroom
E lány goromba. S rám sem hederít. |
Bizonnyal tett már szeretőre szert, |
Másképp magától nem taszítna így el. |
No, semmi, majd segítek én azon, |
Kihirdetek egy pátenst márma még. |
Rövid lesz, vagy kétszáz paragrafus, |
Lakatra jő minden lány országszerte, |
A kulcsok nálam lesznek őrizetben, |
S csak taksa* mellett adjuk ki naponta. – |
Felséges gondolat! – Hogy ily késő jött. |
Mi szép adó és mennyi hivatal, |
Hát még a sok mellékes sportula.* |
No lány, meglágyulsz majd egy hét alatt. |
István
Mit hallok? Hát még e kis jótul is |
Eltiltanál! No sógor, úgy akartad, |
Hát rajtad töltöm mérgemet ezentúl. |
Megállj. Lakolsz, ha villámháritómat |
Már nem birom, kétségbeesve vívok. |
Fel, fel, cselédim! Harcra, jőjetek; |
Veszedelembe jött a hon s szabadság, |
Fel, Mürzl, zászlóul szoknyádat add, |
Hozz piszkafát, te villát, légycsapót |
És békanyúzót. Fogjon mindenik |
Isten nevében, amit kapni tud. |
Janó
Szívből megyünk. Vezess a győzelemre! |
Nincs oly vitéz több, mint a hős magyar, |
Ha egy kicsit későcskén ébred is. |
István
No hát, utánam, jó barátaim, |
Fegyverre minden, harcra, győzelemre. |
Stroom
(az ablakon)Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben! |
István
Még kérded-é, csufos honáruló? |
Stroom
Honáruló? Miért, hogy a pinát |
Lakatra tettem? Vajh mi különös. |
István
Sokat tűrtünk, tovább már nem lehet. |
Janó
Bolondul-e vagy gúnyol a vén kópé? |
Mi balgaságot mond? |
István
Ne bánd, Janó, |
Az az én dolgom, fogjad fegyvered; |
E vén gazembert mogyoróbotokkal |
Mángoljátok* meg, míg a többire |
A légycsapó legalkalmasb eszköz lesz. |
Stroom
De mit vétettem hát mást, szóljatok. |
Janó
Elmondjam-é oltott gazságaid? |
Stroom
Az oltott gazság már politika, |
Mint oltott vackoralma. Érted-é, |
Politikát választok, amilyen kell, |
Van nagyszerű, van síma, kétszinű, |
De ollyan nincs, mely nem volna szabad. |
Kar
Strófa |
Óh, mester, látod, millyen hitvány, |
Mi nyomorult a büszke ember, |
Ki kebelében az egeknek |
Elorzott lángjával dicsekszik. |
Lenyúzhatod hátáról a bőrt, |
És nyugton fogja elviselni, |
Csak gyermekjátékát ne sértsd meg, |
Mert mint titán zúdúl az égre. |
Antistrófa |
Fel, társak, új csatára bátran, |
Írjunk zászlónkra minden szépet, |
Hazát, erényt és szabadságot, |
S harcoljunk bőrünkért s a koncért. |
Hivatkozzunk igaz ügyünkre, |
S készítsük az akasztófákat. |
A nyertes igazságot is nyer, |
Igy az igazság mindég nyertes. |
István
Fel, fel, mellettünk az Isten s igazság! |
Stroom
(a házban)Ne féljetek, barátim, hát nem-e volt |
Mindég mulatságunk a katonásdi, |
Nem tudjuk-e Atilla, Scípió, |
Napóleon minden stratégiáját. |
Még azt is tudjuk, hol győztek hibából. |
Aratni fogjuk a dicső babért. |
Kar
Babért mi is szeretjük becsináltban, |
Bizunk stratégiádban, csak vezess. |
István
Ki hátrál, gyáva, társaim előre! |
Stroom
Csak az ajtókhoz mind, hogy bé ne törjék, |
Így rendeli ezt a stratégia. |
István
Hagyjátok az ajtót – az ablakokra. |
Stroom
Gyalázat – óh, hisz a stratégiáról |
Ezeknek nincs még csak fogalmuk is. |
Az ablakon jőnek, s az ajtón várjuk. |
Kivertek, ámde a stratégia |
Szép tudománya ellen nem hibáztunk. |
Kar
Csinálunk mi a te stratégiádra. |
Ments meg, vagy kamra, pince odavan. |
István
Csak forgassátok azt a légycsapókat. |
Stroom
E fegyver nincsen a traktátusokban.* |
István
E fajzat sincsen, mit nyakunkra hoztál. |
Kar
Strófa |
Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel, |
Elesett Svábia, a szent vár, |
És Európa, mellyet mink oly |
Szépen germán-keresztényeztünk, |
Ismét csak vad pogánnyá süllyed. |
Ledobja válláról az ökröt, |
Amellyet szépen ráültettünk, |
S megint ő ül fel az ökörre. |
Antistrófa |
Erdő nő a szép síma állon, |
Mint elhagyott kultúrán* a gaz, |
S csak erről ösmer rá az ember, |
Hogy a földön most más világ van. |
A gazság, szenvedés, szegénység |
Örökké megmarad a régi. |
Befejezés |
Jaj néked, szép halványra éhült, |
Aszkétikus* képed leöltöd, |
Le azt az ékes salavárit,* |
S nadrágtalan, pozsgás pogány léssz. |
Mi lesz ebből a sok szép cikkből |
Szépen felosztva paragráfra. |
Mi abból a szép társas rendből, |
Mely testhez illett, mint a járom, |
És mint a katonakravátli,* |
Hogy szinte a szem dülledt tőle. |
Tudom, eszményed mentől több zaj |
És annál kevesebb kormányzás. |
Óh, tisztviselők szent Mekkája, |
Szerencsétlen flótások vágya, |
Arany gallérok Kánaánja, |
Szent Svábia, ledűlsz örökre. |
Miért tartád a sok tanácsost, |
Ha most tanácsot mégsem adnak! |
Stroom
No, gyermekim, stratégikus szempontból |
Mindenki fusson, aki merre tud. |
István
Itt vagytok mégis? |
Kar
Nem vagyunk, uram. (Elfut.) |
Stroom
Kössünk hát békét. Én önkénytesen |
Lemondok minden címem- és jogomról, |
Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem. |
István
Legyen, tegyük le, gyermekim, a fegyvert, |
Nagylelküség a győztest illeti. |
Stroom
Igaz. (Félre.) Jó, hogy még nem civilizáltam, |
Másképp most drága lenne a kötél. |
István
Mit fogsz tehát már most elkezdeni? |
Stroom
E klasszikus pogány komédia, |
Látom, nem az én tettkörömbe vág, |
Az államalkotás nem kenyerem. |
Eszmém dicső volt, büszke, nagyszerű; |
Az egységes, erős monarchia, |
De a praxisban az enyv gyenge szer, |
Csunyául szétment, amint ráütöttél. |
Romantizmushoz térek vissza hát, |
Keresztény művelődés tudományom, |
Kozmopolitizmus* a mesterségem. |
Jó, hogy megőrzém aktáim között |
A sípládát. Elő, te régi társ! |
István
Ez jó[l] van, húzz hát egyet rajta, sógor, |
Bukfencet is hányhatsz, mi mulatunk, |
S gondunk lesz rá, hogy úgy-ahogy megélj, |
Mert kettőt nyertünk mégis általad: |
Egy szót, mi eddig nyelvünkből hiányzott, |
A huncutot* neked köszönjük, és |
A drágább vívmány egy szakadhatlan pánt, |
Az egyetértés, mely most összefűz. |
Nem úgy, barátim? |
Cselédek
Óh, igen, örökre. |
Mi benned élünk, és te meg erős |
Bennünk vagy. |
István
Most e második szerződést* |
Pecsételjük meg, nem miként az elsőt, |
Vérrel, de borral. Mürzl, hozz kupákat, |
Te meg játsszál romantikus danát. |
Stroom
(kintorna mellett énekel)Mikor én katona fót, |
Oh, her Jézisz, majd meghót, |
Nem fólt nékem egy tál kása, |
Csak egész nap íres hása. |
Nincs van nékem jó leni. |
Itthagyom én Mátyarorszak, |
Elmenem én Némedorszak, |
Oh, én szegény némedi, |
Nincs van nékem szeredi. |
Ott lesz nékem jobb leni. |