| (Nehány sor elmosódott, aztán…) |
| . . . . . . . . „az ujjam |
| gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal |
| tartom a kormányt. Nagyon csikorog |
| A szárnyakról vastag jégcsapok. A |
| motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán |
| horkol, itt bent. Szörnyű hideg. |
| Nem tudom, milyen magasan lehetek |
| (Vagy mélyen? Vagy messze?…) |
| Közel, távol üres. Minden |
| mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle |
| súlymérő, meg az akadémi finom szerkezet, |
| Meg a Marinetti-inga. Gondolom |
| mégis magasan, mert a pingvinek |
| nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén |
| sivít, hasítja a csilingelő északi fényt |
| fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt |
| nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld? |
| Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán |
| Scott? Strindberg? Byron, Leopardi? |
| nem is érdekel. Fázom, keserű, |
| Szörnyű keserű ennek a híg levegőnek az íze – |
| Lehet, hogy az orrom vére eredt el. |
| Éhes vagyok… Kétszersültem kifogyott |
| Valami ismeretlen csillag hunyorít |
| Amerre pislogok éppen. A fókaszelet |
| Megromlott. Mi lehet az a csillag? |
| Talán már… onnan túlról? Brr… Hányadika lehet? |
| Szerda? Csütörtök? Vagy Szilveszter? A tűzhely |
| körül ki melegszik most, testvérkék |
| Érzelmecskék féltett tűzhelye mellett |
| Madártestvérek, az emberszív |
| Őserdeje mélyén… Halló! Halló! senki se hallja |
| Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént |
| zörrent valami rádióm rozsdás idegén… Hallom |
| D. kolléga szép jelzőt talált a Banal-kikötőben, |
| C. meg új szóvirágot fedezett fel |
| Két rím között, a Szerelem-szorosban |
| Jelenti a Társaság. Gratulálok! |
| majd, ha leszállok, hazaérek… |
| amit itt… éreztem… csak akkor |
| mondhatja el… ha kikerül… az utazó… |
| Most ezt a pár kusza sort |
| bedugaszolom az üres borospalackba |
| s a palackot lehajítom. Kockavetés! |
| Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót, |
| de betütlátó tengerész kezébe ha kerül |
| Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik |
| S a fogatösszeszorító Dac |
| Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken |
| És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre.” |
|
|
