(Füst Milánnak, emlékezéssel a Nyugatban nov. hó 16-án *
|
|
megjelent „Habok a köd alatt” című versére)
|
|
| A mecset gombja körül harkályok ültek |
| S egy vámszedő pirongatta épp ebét a padkán – |
| Lent a felvonóhídnál nyájas anyóka |
| Lepényt, pecsenyét és illatos mézgát árult az ünnepi lakomához, |
| Amit a jóságos király hirdetett aratásra – |
| Mert jó és béketürő e király, – így beszéli bizalmas barátja, a míves – |
| (Komolyan nézte és tünődött, nem nevetett, mint a csacska fürdőmesterek, |
| Mikor az elítélt nyelvét ábrákkal díszített orsóra csavarta a hóhér, |
| Réztálat tartva a koppanó vércsöppek alá.) |
| Mértékkel osztja el a gabonát, kinek-kinek érdeme s hivatala szerint |
| S csak arra ügyel, hogy meg ne károsodjék |
| Ki istent félvén, barátságot tart a hibáserkölcsüekkel is… |
| - No lám! Milyen vonzó és kívánatos mindez! |
| S mégis, fenttartom, hogy puszta szemfényvesztés és ráfogás az egész! |
| Multnak kísértete, nem biztató ígéret a nyugtalanoknak |
| Lehet, hogy volt efféle valamikor, de hogy nem lesz soha többé, állítom, |
| Ismerem én ezt a mívest, ki fémből készít lepkét, tárt szárnyakkal, mintha repülne |
| Azt szeretné e képmutató, ha életünk is úgy peregne le, |
| Mint e mult napokat jelennek hazudó mozgókép a korongban, |
| Mely él, látszatra, a vásznon, kecsesen s hajlékonyan, de változhatatlanabb |
| Az érctáblára vésett feliratnál, etruszk katona sírján. |
| Ő volt az, ki ott állt, fejcsóválva, a halászok közt, |
| két héttel ezelőtt, ezerkilencszázhuszonhét, december tizenhatodikán, |
| Florida partjain, hol ködben, habok alatt |
| Eltünt a hajó, a hajó, S4, a tengeralatti, |
| Habok alatt ködben, köd alatt a habokban, |
| Ötven eleven ember ordított acélbeleiben |
| Harminchat órán át, nehány korty levegőért. |
| Míg rádió és telegráf vitte szerte a hírt, a hírt a világon |
| S százezer ujság százmillió példánnyal többet adott el, |
| Mert egymilliárd ember tudta és figyelte biztos haláltusáját |
| Ötven édesanya ötven gyermekének, miközben |
| Szivárványszinben táncolt és csillogott jeges hullámtaréj tetején a tajték |
| S „a víztükör sárgán és alattomosan világolt a köd alatt”. |
| De mit akartok a mívestől, ki csak azt hiszi, amit lát |
| S nem a hajót, a hajót, habok alatt, köd alatt, |
| S káprázat neki a halász, veszkődve emelőláncai közt! |
|
| Nem, nem, mi nem leszünk ilyenek! |
| Mi nem fogunk megbékélni soha nemlétező gabonával! |
| De lázadozva s haraggal követeljük |
| Az emelőernyőt, ellátni vele jövendő S4-eket, katasztrófa esetére, |
| Mint ahogy ejtőernyővel látják el az ingó gépmadarat. |
|
| Ez anyók, a lepénnyel, rég meghaltak, uraim, |
| De a hajók még most is ott feküsznek a víz fenekén. |
|
|
