| Mit elkövettem, nincs mód tenni jóvá |
| A vér sürűje nem válik savóvá – |
| Nyugodtan várlak, vádoló öröklét |
| S érzem a sors pörölycsapásu öklét. |
|
| A kín keményszik és puhul a dac – |
| Kopár vidék, hol egymagad maradsz |
| Kinek már nincs irígye, nincs barátja |
| S körötte ég a bosszú rőt zsarátja. |
|
| Mit nékem isten, jajgató imák! |
| Inkább a téboly jöjjön – enyhe mák – |
| Tiz ujjam közt az üdvösség kifolyt |
| Csörgősipkámban fojtom a sikolyt. |
|
| Nincs benne mód, daróccsuhát, hogy öltsek |
| Dicsérd a bátrat és becsüld a bölcset – |
| Csak ott a szívben, ott a szívbe' lent |
| Tudod a bűnt, a bűnt, a végtelent. |
|
|
