| Tanár úréknál csöngetnek. A Marcsa |
| Felnéz. A tepsiben a harcsa |
| Rotyog. Ki lehet az ilyenkor? |
|
| Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén |
| A szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt? |
| Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs |
| Mindenki az előszobába jön. |
|
| „Bocsánat – szól a Ló, mint ki zavarni restel |
| A lakatosműhelyből küldött… izé… a mester… |
| Én voltam tudniillik, aki csütörtökön |
| Felhozta a zongorakulcsot…” |
|
| Állnak, mint a kisértetek – |
|
| A Ló, látván, hogy meg nem értik |
| Fejét búsan lehajtja térdig |
| S szelíd mosollyal, mint a vértanuk |
|
| Tabló. – Keresvén e tünet okát |
| Tanár úr összehúzza homlokát |
| S szól megfontoltan: „Véleményem ez – |
| A dolog merőben valószínűtlen.” |
|
|
