százért százat, részint százért negyvent votizált – Az 1811. évi pénzleértékelés előtti adósságokért az előbbiek azonos összeget akartak adni (a hitelezők előnyére), az utóbbiak két és félszer kevesebbet, a devalváció arányában, az adósoknak kedvezőbben. Széchenyi példája annak megvilágítására szolgál, hogy egyesek csak azért javasolnak reformot, mert bíznak leszavazásában.