Utószó

1945 után egyre erősödő konfliktusokban indult meg az oktatás a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán. Az intézmény épületét ért háborús pusztításokon túl az oktatás-kutatás megkezdését nehezítette a Kar oktatóinak bizonytalan sorsa, munkába állása, a meginduló igazoltatási eljárások. A megszervezhető és újra éledő pártok erőteljes politikai követelései állandósultan veszélyeztették az egyetemi autonómiát. A Bölcsészeti Karon belül különösen éles harcok, viták bontakoztak ki a megürült tanszékek betöltése, és az új tanszékek szervezése (betöltése) kérdésében. Ezek a küzdelmek az un. világnézeti tanszékek körül csomósodtak. Hajnal István dékán igyekezett védeni az egyetem illetve a Kar autonómiáját, sajnos azonban ő sem tudott ellenállni az egész ország belpolitikai, így a tudományos életében bekövetkező, és az egyetemi életre kedvezőtlen hatással lévő változásoknak. A Bölcsészeti Karon belül az évtizedek óta meglévő, átalakítást sürgető törekvések felerősödtek, radikalizálódtak (természettudományi tanszékek kiválásának törekvése, tanárképzés problémái, hungarológiai kutatási intézetek léte, vagy nem-léte, a tudományos minősítési eljárások átalakítása stb.) A Bölcsészeti Karon az 1945/1946-os egyetemi tanévben különös élességgel jelentkezett a megüresedett Filozófiai Tanszék betöltésének, majd a II. Filozófiai Tanszék megszervezése, betöltésének és a Szociológiai Tanszék betöltésének problémája. Az utóbbi feladatok megoldásában a Kar komoly, vezető szerepet adott Prohászka Lajosnak. Valószínű ezzel a szereppel is összefüggően támadások sora indult meg Prohászka Lajos ellen. Ezek a támadások az 1944-ben írott, de 1945-ben megjelent A mai élet erkölcse című könyvéhez kapcsolódtak (Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse - Királyi Egyetemi Nyomda, é. n [1944-45, ?] Bp. 240 p.; Universum Reprint - Universum Kiadó, Szeged, 1991). A 3000 példányban kinyomtatott könyv árusítását 1945 után előbb engedélyezték, majd indexre tették (hasonlóan, mint 1944-ben, akkor más indoklással ugyan, de megakadályozták a terjesztését). Végül a könyv lekerült az indexről, de további terjesztését megtiltották. Prohászka Lajos, a könyvét ért támadások miatt, kérte Hajnal dékánt és a Kart, mentsék fel a Filozófiai és a Szociológia Tanszékek betöltésére kapott feladatai teljesítése alól.

Az egyetemi oktatás szocialista átalakításának reformkezdetei ekkor már más vonatkozásokban is jelentkeztek (hallgatói létszámnövekedés, esti tagozatú oktatás tervei, jegyzetek kiadása stb.).

Prohászka Lajos 1945 utáni tervei között szerepelt eddigi kutatásainak összefoglaló munkákban történő megírása éppen úgy, mint a Magyar Paedagogiai Társaság tevékenységének újraindítása, továbbéltetése. E feladatok közben, részben a publikációs terveihez is kapcsolódva, mintegy előtanulmányként (a kéziratban maradt egyebekkel együtt) írta és jelentette meg a Történet és kultúra című munkáját. A tanulmány (az őt ért támadások és a papírhiány ellenére) 1946-ban megjelent az Egyetemi Nyomda gondozásában. Ez a mű, ami utoljára jelent meg Prohászka Lajostól az Egyetemi Nyomda kiadásában.

Prohászka Lajos: Történet és kultúra - Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai 1. - Egyetemi Nyomda, Bp. 1946, 32 p. - Új megjelentetés - In: Európai Műhely II. - Szerk.: Hamvas Béla - Pannónia Könyvek, 1990, 573-601. p.

A Magyar Paedagogiai Társaság újjáalakuló, 52. nagygyűlésén (1946. május 18.) elmondott elnöki beszédét (Demokrácia és humanizmus) követően, személyét támadások sora érte a radikális pedagógusok részéről. Vélhetően ezért is visszhangtalan maradt a Történet és kultúra publikálása idején. A könyvről egyetlen rövid, s inkább az olvasót eltanácsoló figyelmeztető írást találtunk a Köznevelés Könyvismertetésében (Köznevelés, 1946. 18. sz. 13. p.). Ugyanakkor - a szerkesztő megítélése szerint - Prohászka Lajos munkáságának egyik alapműve ez a 29 oldalas tanulmány.