Kedves jó Róza!
Ne álmodjatok valahogy arról, hogy engem láthassatok vagy velem beszélhessetek. – Életünk napról napra rosszabb lesz; egy perc szabad levegő sem. Még egy pillanat a folyosóra sem. A szabad levegő teljes megtagadása folytán nagyon szenved a májam, annyira, hogy a halált jobban szeretném ennél a gyalázatos létnél. Ha valamit tudsz, írd meg; csak arra kérlek, kedves Róza, ha valami kellemes; ha valami kellemetlen, akkor inkább ne írd meg nekem, mert idegeim így is borzasztó izgatottak, és nagyon árthatna nekem – úgyis egyáltalában nem alszom és egyáltalában nem eszem –, tehát kímélj engem, és ne mondj semmit, hacsak nem hoz vigasztalást. Ha elküldheted a 21-i, 22-i és 23-i hírlapokat, áldani foglak; különben nincs másra szükségem, mint borra és kenyérre. Ha teheted: igyekezz a hadbíróval beszélni. – 100-szor csókollak.
Téged örökké szerető Atyád
Ernő
Tehát jöhetsz; a tábornok megengedte – itt van csatolva az engedély*.