17

1849. augusztus 14.
  Görgey+ levele Damjanich Jánosnak+*

Kisjenő, 1849. augusztus 14.

 

Kedves barátom, Damjanich,

amire érett megfontolás után elhatároztam magam, tegnap véghezvittem.

Minden, ami az én parancsnokságom alatt állt, és egy sereg alakulat, amely csak utólag jelentkezett parancsnokságom alá, feltétel nélkül letette a fegyvert, és most olyan bánásmódot tapasztalunk, amely meglep, szinte megszégyenít; mert ha megpróbálom a fordított esetet elképzelni, nem tudom, szavatolhatnám-e feltétlenül, hogy minden tisztünk ugyanilyen kedvesen, lovagiasan viselkedjen az ellenséges hadifoglyokkal.

Azért közlöm ezt veled, mert ez egyelőre a legfontosabb számodra.

Most pedig rátérek leveled megválaszolására, melyet két hadikövetedtől kaptam, és tartalmát gróf Rüdiger+ tábornok úrral is közöltem.

Én is, akárcsak te, feltételeket akartam szabni, és a legudvariasabb, de igen határozott válasz így szólt: az orosz császári hadsereg nem azért jött Magyarországra, hogy tárgyaljon, hanem hogy harcoljon, és ugyanez a válasz szól neked is és minden más csapat– és várparancsnoknak.

Így tehát minden egyes parancsnok dolga, hogy mérlegelje, melyik kötelesség szentebb, személyes becsvágyát félteni és még sokak életét és egészségét feláldozni érte, vagy pedig a hazát és szerencsétlen békés lakosait a további háborús nyomorúságtól megoltalmazni.

Nézetem és a parancsnokságom alatt álló legbátrabbak nézete szerint nincs már egyéb kötelességünk, mint szegény szorongatott hazánkat megóvni mindazoktól a szenvedésektől, amelyekért semmit sem vagyunk képesek ellenszolgáltatásként nyújtani.

Fontold meg ezt, és hidd meg, én azt a szomorú tapasztalatot szereztem, hogy éppen azok, akik a veszély pillanatában a leggyávábban viselkedtek, mihelyt már nem kell veszélytől tartaniuk, egyszerre a leghangosabbak lesznek.

Őfőméltósága herceg Paszkevics+ tábornagy úr kijelentette, hogy nem fogadhat el előleges feltételeket, de azt hiszi, hogy a várőrség bizalmát kiérdemelte azzal, ahogy velünk bánik.

Őfőméltósága már csak azért sem bocsátkozhatik tárgyalásokba, mert akkor nem lesz módja az osztrák körülzáró csapatot orosszal felváltania, de ha a vár őfelsége az orosz cár csapatainak feltétlenül megadja magát, könnyen megteheti és meg is teszi ezt.

Neked mint a vár parancsnokának sem parancsolnom, sem tanácsot adnom nem szabad: legfeljebb kérhetlek, hogy inkább az emberiesség, mint a dicsőségvágy előtt nyisd meg szívedet.

Őszinte
  Görgey Artúrod+




Hátra Kezdőlap Előre