Bizalmas és titkos
Úgy gondolom, hogy ön fején találta a szöget, amikor magyarországi kivégzések híre által okozott szentpétervári rossz hangulatot egy önérzetében sértett ember* inszinuációinak tulajdonítja, aki urának szemében a csalhatatlanság boldog kiváltságát élvezi.
Megküldöm önnek kizárólag személyes tudomásulvételére egy saját kezű és bizalmas levél* másolatát, mely a cár intézett felséges urunkhoz.
„Igazságos szigort a vezetőkkel szemben, és kegyelmet a megtévedteknek.” Íme, ezt tanácsolja Miklós cár+, mint legalkalmasabb módot Magyarország megbékítésére.
Ezt a módszert hűségesebben követni, mint ahogy mi tettük magyarországi eljárásunkban, nem lehetett. Ugyanez a tanács ismétlődik szinte szó szerint – ha emlékezetem nem csal – egy ugyancsak saját kezű levélben*, melyet Miklós cár+ Görgey+ megadása alkalmával írt. Joggal tételezhetjük fel tehát, hogy az idézett szavak a cár legtitkosabb gondolatait fejezik ki. Ha ez igaz, mi az oka hirtelen elégedetlenségének? Nem annak a felismerésnek a következménye-e véletlenül, hogy az orosz hadsereg soraiban sokan és hevesen rokonszenveznek a felkelők ügyével, mint ezt számos nekünk küldött jelentés igazolja? Ha ez így van, ha valaki eltűri, hogy ilyesmit tételezzenek fel róla bizonyos mértékig, ez az én szememben a lehető legveszélyesebb és kiszámíthatatlan következményekben leginkább bővelkedő engedékenység.