Vállaid közé fúrom a fejem. |
Orchideás álmot ölelek rád, |
én, a te orchideás haramiád. |
|
Párnás öklöd derekam vájja; |
ingatag melled dalol velem… |
Én a te nevedet énekelem. |
|
A pamlag egy nagy orchideafelhő, |
rája hullottunk mi, két gyönge virág. |
Egy szent orchidea most a világ. |
|
Öled, ajkad: orchideaerdő; |
én vagyok rajta a vaksötét út, |
amely az erdőn kigyózva fut. |
|
Átrobog rajtam az illatos láz, |
a kebled egy világgá száguldó utat |
a roskadozásig beorchideáz. |
|
|