| Kis szőke lányok könnyű libbenésén |
| s törékeny ajkán én már túl vagyok. |
| Hadd táncoljanak éltük tompa késén. |
|
| Más játékszer kell és más temető. |
| Az én hajasbabám és esti ékem |
| a nagy árnyékú, telt, fekete nő, |
|
| aki, ha álmos délutánokon |
| az uccán jő, vagy ül setét szobákban, |
| oly néma, mint egy gyászoló rokon. |
|
| És bő ruhája van és borús melle |
| s mint gigászi szökőkút, milljó csöppjét, |
| teste bús üdvét felém úgy lövellje. |
|
| Ó, fekete nő! Ó, fekete angyal! |
| Ki széles szárnyaidba rejtesz el: |
| ím, üdvözöllek fáradt szívvel s aggyal, |
|
| mint karcos rumtól részeg tengerész, |
| ki indigóval és drága gyapottal |
| rakottan jő és partraszállni kész. |
|
| S az óhajtott, a híves szárazföldön |
| csak körülnéz és bambán elterül, |
| a kincsektől és mámortól üvöltőn… |
|
| Fekete nő: indigóm és gyapotom vagy te nékem! |
| és teli melled az én telt hajóm! |
| és tested bús csodája: részegségem! |
|
|
