| A fák alatt már hervadott a gyep |
| és jött az ősz már, egyre közelebb. |
|
| Érett gyümölcsök sóhajtoztak ott |
| s a bágyadt szél bús illatot hozott. |
|
| Kék fátyolával elrepült előttem, |
| mint kék madár, mely ágrul-ágra röppen. |
|
| Utánna néztem… kicsi kék galamb… |
| És így lett dél, megszólalt a harang; |
|
| messziről zengett s nagyon messzire, |
| mint távol-kedves szerelmes szive. |
|
| S a fáradt őszben nagyon csendesen |
| utána sóhajtottam: kedvesem… |
|
|
