| Az ételedhez én adtam a sót, |
| az italodhoz én adtam a szomjat; |
| az estjeidhez olyan altatót, |
| amely a mákony ízével dacolhat. |
|
| Hangod szárnyára én adtam a szót |
| s a némaságod én adtam a kéjben. |
| Én adtam a hazugságot s valót; |
| az éjt a napban s a napot az éjben. |
|
| Bocsáss meg nékem… nem birom tovább! |
| Cipeld magad ruhád setét uszályát. |
| A hintó eltaposta bús lovát, |
| mely hűen vitte hideg éccakán át. |
|
|
