| Megfújták már az őszi sípot. |
| Fülem mögött már elsivított |
| az őszi szél, a bús szirén. |
|
| Vad táltos fogva hintajába, |
| virágot hint a nők hajába |
| és panaszt hordoz a szivén. |
|
| Búsan suhogtat ostorával. |
| S pirosra forrt szagos borával |
| mindenkit hetykén megkinál: |
|
| Igyál, barátom, még ez őszön! |
| mert egyik ősz megy, másik ősz jön; |
| de te, ha mész, elmész! Igyál! |
|
| S amerre száll, titkos jelekkel |
| és rőtszín szőlőlevelekkel |
|
| A sípja szól, virága éget. |
| Nyomába felsikolt az élet, |
|
|
