| Nagy körbe kerget minket ez a föld – |
| ó, ember, egytől félj csak: a köröktől! |
| Vagy nem kör-é a szem, a mérgeszöld, |
| amely e földön gyilkos volt öröktől! |
|
| Vagy nem kör-é a csókra nyílott száj, |
| a nőnek eme tátongó virágja, |
| melynek pompája akkor szép, ha fáj |
| s ha alázatos szívedet kirágja! |
|
| S a nőnek keble, az is nem-e kör! |
| És nem kör-é a tenger messzi széle! |
| S a föld határa, amely úgy gyötör – |
| s a hóhérbárdnak nem kör-é az éle! |
|
| S a tál, amelyből eszel, nem kör-é? |
| S a gyöngy, a fénylő, mit vérrel szereztek |
| a kedvesed fehér nyaka köré!… |
| S az óra, melyen mély sebek a percek! |
|
| S a seb, amelyben a vér megaludt, |
| az is kerek, miként a vérnek cseppje… |
| Csak koporsónk nem kerekre gyalult; |
| de békén borul a sok kerek sebre. |
|
|
