| Én hét sovány esztendőt éltem, |
| amelyre nem jött hét kövér. |
| Remények ágyán elhenyéltem |
| és múlt a nyár. És jött a tél. |
|
| A gabonám lábon fagyott el |
| Az élet lassan így hagyott el |
| és így hagytam el én a dalt. |
|
| Most fekszem elfordult szemekkel |
| és semmi jóban nem hiszek. |
| Nem hallom, mit suttog a reggel |
| és mit beszélnek a vizek. |
|
| Gondolni sem merek a rétre |
| s az égre nézni nem tudok. |
| Megfeketült a szívem vére |
| és átfont egy sötét burok. |
|
| Még kissé nézem a sötétet |
| s mind lejjebb, lejjebb gördülök. |
| A sorsom lángja majd föléget |
| s – kopott kavics – elgördülök. |
|
|
