… Nem fáj neked szíved egésznek tudni? |
Mikor az enyém már vérig kopott! |
Nem fáj szép selyemernyődet kinyitni? |
Mikor fejemre jégeső kopog! |
|
Nem fáj a kesztyű illatos kezednek? |
Mikor tudod, hogy búsul az enyém!… |
Nem fáj az íze könnyű élvezetnek? |
Mikor tudod, hogy magam vagyok én!… |
|
Nem fáj a szó, mely elhangzik a szádon? |
Mikor tudod, hogy kiáltok feléd!… |
Nem fáj: evezned ünnepi naszádon? |
Mikor már nem borulhatok eléd!… |
|
Nem fáj néked szerelmem sok virága? |
Mely ott hervadoz hűs bőröd alatt… |
Nem fáj neked a bőség?… mondd, te drága!… |
Mikor tudod, hogy semmim se maradt… |
|
…Nőnek születtél s lett belőled asszony! |
Én tettem ezt… karomba fogtalak. – |
De nem volt csók, mely mellettem marasszon, |
elhívtak téged csábítóbb falak! |
|
És lehet ősz, vagy lehet nyár… Az útak |
bezárultak az elmenő megett. |
Magaddal is örökre szakítottál, |
mikor el tudtál hagyni engemet!… |
|
|