| Mi eddig lelkemből kiégett, |
| azt soha vissza nem kapom! |
| A folyó medréből kilépett |
|
| Homály borult a kék hegyekre, |
| Az örvények felé megyek le, |
|
| Pedig még egyet, egyet, egyet |
| be szép lett volna zengeni; |
| egy lány nevét… De jő az örvény |
|
| Ó, nem maradhat bűntetetlen |
| keserű gúnnyal tépve egyre, |
|
|
