| Kincseket hoztál nékem, asszonyom |
| a drága aranytálak roskadoznak. |
| Elfáradhattál. Ülj le és pihenj. |
| Már este van. A fények oszladoznak. |
|
| A kályha mellett megleled helyed, |
| s egy korty italt a csillogó pohárba |
| s ha majd leszáll az éj, elalhatol, |
| itt nem zavar meg külvilági lárma. |
|
| Én majd kis lábad elé borulok |
| és megőrízlek, mint az éber dajka. |
| S halkan dalolgatva majd feltűzöm |
| a csillagokat éjsötét hajadba. |
|
| … E csillagokat adom én neked |
| a kincsekért, miket hoztál, cserébe. |
| Hogy örökös fény ragyogjon reád, |
| a férfihűség ritka éterébe! |
|
|
