| Mindent, mindent tudhattok rólam! |
| Nagy bűneim ólmos sötétjét… |
| a sors korbácsa alatt kétrét… |
|
| tévedt siklásait kezemnek… |
| mikor elrejtőzve eszem meg… |
|
| Hisz csontig meztelen vagyok, |
| akárki a szivemig láthat… |
| hagytam el színes, rongy ruhámat… |
|
| Mindent, mindent tudhattok rólam! |
| Még azt is, hogyha jót cselekszem… |
| De ha én kérdem: ki vagyok?! – |
| nem felel rá, csak két meredt szem. |
|
|
