| Én nem tudom: már nem oly messzi nézek, |
| mint azelőtt… S csak körbe kopogok… |
| Nem izgulok szenzációs hirekre, |
| nem érdekel, hogy a világ forog… |
|
| Ebéd után félbarna kapucíner, |
| azt is ízetlen szörpölöm, hamar. |
| S már az sem fontos, hogy préselt és pöttyös |
| legyen melléje a Kuba-szivar… |
|
| Nem bőszit fel, ha nincs lakbérre pénzem, |
| s hogy nem fizetik arannyal dalom. |
| Utálatosan csöndes lettem. Rosszul |
| járna velem most egy forradalom. |
|
| Megállt egy ember: aki egykor voltam… |
| Távolodik… s a semmiségbe vész… |
| Magamba hulltam vissza, mint a bicska, |
| mit bekattantott egy nagy, durva kéz… |
|
|
