Én nem tudom: már nem oly messzi nézek, |
mint azelőtt… S csak körbe kopogok… |
Nem izgulok szenzációs hirekre, |
nem érdekel, hogy a világ forog… |
|
Ebéd után félbarna kapucíner, |
azt is ízetlen szörpölöm, hamar. |
S már az sem fontos, hogy préselt és pöttyös |
legyen melléje a Kuba-szivar… |
|
Nem bőszit fel, ha nincs lakbérre pénzem, |
s hogy nem fizetik arannyal dalom. |
Utálatosan csöndes lettem. Rosszul |
járna velem most egy forradalom. |
|
Megállt egy ember: aki egykor voltam… |
Távolodik… s a semmiségbe vész… |
Magamba hulltam vissza, mint a bicska, |
mit bekattantott egy nagy, durva kéz… |
|
|