| Jobbágyunknak szép lëányát. – |
|
| Hanem vödd el nagy uraknak |
|
| Nem këll neköm nagy uraknak |
| Csak këll neköm Kádár Kata, |
| Jobbágyunknak szép lánya. – |
|
| Elmehetsz hát, édös fiam, |
| Kitagadlak, nem vagy fiam, |
| Sem ëgyször, sem máccor. – |
|
| Inasom, inasom, kedvesebb inasom, |
| Húzd elé hintómot, fogd bé lovaimot! – |
|
| Lovakot béfogták, útnak indútanak, |
| Ëgy keszkenyőt adott neki Kádár Kata: |
| Mikor e szénibe vörösre vátozik, |
| Akkor életöm is, tudd mëg, mëgvátozik. – |
|
| Mönyön Gyula Márton högyekön, vőgyekön, |
| Ëgyször vátozást lát a cifra keszkenyőn. |
|
| Inasom, inasom, kedvesebb inasom! |
| A főd az Istené, a ló az eböké. |
| Forduljunk, mett* vörös szén* már a keszkenyő, |
| Kádár Katának is immán* rég vége lött. – |
|
| A falu véginél vót a disznyópásztor: |
| Hallod-ë, jó pásztor! mi újság nállatok? – |
|
| Nállunk jó újság van, de neköd rossz vagyon, |
| Mett Kádár Katának immár vége vagyon, |
| A te édösanyád őtöt elvitette, |
| Feneketlen tóba belé is vettette. – |
|
| Jó pásztor, mútasd mëg, hol vagyon az a tó, |
| Arannyim mind tiéd, a lovam s a hintó. – |
|
| El is mönének ők a tónak széjire: |
| Kádár Kata lelköm, szólj ëgyet, itt vagy-ë? – |
|
| A tóba megszólalt Kádár Kata neki, |
| Hëzzája béugrék hamar Gyula Márton. |
|
| Édösanyja vízi búvárokot kűdött, |
| Megkapták mëghalva, ësszeölelközve; |
|
| Ëgyiköt temették ótár elejibe, |
| Másikot temették ótár háta mögi. |
|
| A kettőből kinőtt két kápónavirág, |
| Az ótár tetejin ësszekapcsolódtak, |
| Az anyjok odamönt, le is szakasztotta, |
| A kápónavirág hëzza így szólala: |
|
| Átkozott légy, átkozott légy, |
|
|
