| Asztalnál ül vala gyönge Júdit asszon, |
| Lábánál röngette szép arany bőcsőjit: |
| Beli, fiam, beli! szép futkosó fiam! |
| Mett neköd nem apád Bátori Bódizsár; |
| Im az a te apád, erdélyi kapitány, |
| Aki adta neköd szép arany bőcsőjit, |
| Annak négy szarvába négy arany perecöt, |
| Osztán a fejedre bozsonyi süvegöt. – |
|
| Hát ajtón hallgassa Bátori Bódizsár: |
| Mëg ne tagadd, asszon, mostan beszédödöt! – |
|
| Bizon nem tagadom, lelköm jámbor uram, |
| Lëányokot szidom, a rossz lëányokot: |
| Virágomnak szépit nyílatlan leszödték, |
| Bokrétába kötték, legényöknek tötték. – |
|
| Mëgtagadád, asszon, mostan beszédödöt? |
| Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon, feleségöm! – |
|
| Minnyát nyitok, minnyát*, lelköm jámbor uram! |
| Hadd húzzam lábamba karmazsin csidmámot, |
| Hadd vessem nyakamba vont arany szoknyámot. – |
|
| De nem győzé várni, bérúgá az ajtót: |
| Készülj, asszon, készülj hónap álló dére, |
| A rózsapiacra, a fővövő helyre. – |
|
| Hol vagy, édös szógám, legkedvesebb postám? |
| Készítsd elé neköm hat lovam, hintómot! – |
|
| Ők elkészülének, el is indulának, |
| El is indulának, oda is jutának. |
|
| Várj kicsit, várj kicsit, te feteke hóhér! |
| Mett a halottnak is hármat harangoznak, |
| Lám árva fejemnek ëgyet sem kondítnak! – |
|
| Azomba érközik erdélyi kapitány: |
| Ëgyször mëgfordittsa, ketször megcsókolja, |
| Ketször mëgfordittsa, százszor megcsókolja: |
| Enyim vagy, nem másé, te asszonyi állat! – |
|
|
