[Jere hëzzám vacsorára…]*

Jere hëzzám vacsorára,
Apró vágott káposztára;
Béjöhetsz, szűvem, bátron!
Héj, nem merök én bémönni,
Ó én édös angyalom;
A gyërtyának világánál
Eszrevösznek, csillagom!
Vödd el a gyërtyának hammát,
Nem lássák mëg a világát;
Béjöhetsz, szűvem, bátron!
Héj, nem merök én bémönni,
Ó én édös angyalom;
A kutyának ugatásán
Eszrevösznek, csillagom.
Vess ëgy darab koncot neki,
Az ugatást elfelejti;
Béjöhetsz, szűvem, bátron!
Héj, nem merök én bémönni,
Ó én édös angyalom;
A csidmámnak kopogásán
Eszrevösznek, csillagom!
Köss keszkenyőt a sorkára,
Nem hallik a kopogása;
Béjöhetsz, szűvem, bátron!
Héj, nem merök én bémönni,
Ó én édös angyalom;
Az ajtónak nyikorgásán
Eszrevösznek, csillagom!
Hájazd mëg az ajtó sorkát,
Nem hallik még a nyikorgás;
Béjöhetsz, szűvem, bátron!
Héj, nem merök én bémönni,
Ó én édös angyalom;
Ajakunknak cuppanásán
Eszrevösznek, csillagom!
Héj, te vitéz, hát te mit érsz?
Ha még csókolódni is félsz.
Elmehetsz már dógodra,
Nem szorútam csókodra;
Elmehetsz már, nem këllesz,
Nem vagy előttem kedves.


Hátra Kezdőlap Előre