| Udvarom, udvarom, szép kerek* udvarom, |
| Nem söpri mëg többé az én gyönge karom. |
|
| Udvarom közepin ëgy arany almafa, |
| Ahoz van mëgkötve piros pej paripa. |
|
| Föl is van nyergelve, föl is kantározva, |
| Nosza, kedves pajtás, búdossunk el rajta. |
|
| Két út van előttem, melyikön induljak? |
| Két szép lány szeretőm, melyiktől búcsúzzak? |
|
| Ëgyiktől búcsúzom, a másik haragszik, |
| Azét az én szűvem soha mëg nem nyugszik. |
|
| Neköd, édös rózsám, mi bajod érközék? |
| Talám a vacsorád nemigön jólesék? |
|
| Hoztam ëgy éveg* bort, hogy igyál belőlle, |
| Szomorú a szűved, majt* mëgvídul tőlle. |
|
| Nem këll neköm borod, csak te idd mëg magad, |
| Ha nem sajnálottad árva lányságomot. |
|
| Sajnátalak, rózsám, mikor megcsaltalak, |
| De már a jó Isten viselje gondodot. |
|
| Adjon Isten, rózsám, neköd olyan csudát, |
| Hogy az egész világ róllad vögyön példát. |
|
| Én nem bánom, rózsám, lögyön fődmozdulás, |
| Hogy jusson eszödbe sok erős fogadás. |
|
|
