| Ëgy árvát kűdöttem hëzzád, hű szerelmem! |
| Kire titkon bíztam írott küs levelem, |
| Nem is mertem, szűvem, főjegyözni nevem, |
| Hogy tudtam, házadnál vagyon ëgy irigyöm. |
|
| Mézzel folyó szókkal szűvem hibát talát, |
| Mett rózsás kertödbe más rendököt kaszál, |
| Vetött nyoszolyádba idegön is mëghát, |
| Kiér az én szűvem szerelmödtől mëgvát. |
|
| Hëzzám, hű szógádhoz ha igaz nem vótál, |
| Légy igaz már ahoz, akihöz pártótál, |
| Hëzzám ha hűségöt csak szénnyel* mutattál, |
| Isten lögyön veled, ki tőlem megvátál. |
|
| Tégödöt az Isten mindön jóval ádjon, |
| A te szűved soha búra ne találjon, |
| Mind égből a rózsát, harmattal újittson, |
| Mégis a szeretet hótig mëgmaradjon. |
|
| Veled üsmeretös ha nem löttem vóna, |
| Bánatot szűvemön nem viseltem vóna; |
| Ha szűvem szűvedér nem szakadott vóna, |
| Rózsaszényű arcám mëg sem hërvadt vóna. |
|
| Ajtódot, kapudot bézárhadd előttem, |
| Mett hëzzád mönésöm nem esik mëg könnyen, |
| Ëgy virág se ejtse terëád virágát, |
| Éjeli hódom is vonja mëg világát. |
|
|
