| Haj, két singös, vörös, széjös szép pántika! |
| Te vagy az én szűvem legédösebb titka, |
| A titkót szerelöm, szűvem szép szerelme |
| A vacsoracsillag világánál terme. |
|
| De kitő termöttél, de ki adott nekëm, |
| Csak a szép vacsoracsillag tudja, más nem; |
| Tuszógassák ugyan; de nem mondom, hogy ki; |
| Szűvem édös titkát ne tudja mëg sönki. |
|
| Ihol jő karácson, fonlak a hajamba, |
| S ahol járok-kelök, piroslik az utca, |
| Nöznek a legények s vityálódnak* velem, |
| De szűvemnek titkát nem tudja mëg ëgy sem. |
|
|
