| Így kezdöm el panaszimot. |
|
| Nem hittem vóna felőlled, |
| Hogy csalárdság lögyön benned, |
|
| Mutattad, hogy mind szerettél |
| Ingöm inkább mindönöknél, |
| De csalárdsággal mëgköttél, |
|
| Én csalárdságodnak hittem, |
| Jólehet hogy fájt a szűvem; |
| Úgy ádjon mëg a nagy Isten, |
| Amint igaz vótál, szűvem. |
|
| Jó töttödért jót kévánok, |
| De buszuért buszut* állok, |
| Érdömöd szërént szógálok. |
|
| Többet ezt nem szaporittom, |
| Mett csak neveködik kénom, |
| Talám könnyebb lösz szűvemnek, |
| Ha szömeid rám nem nöznek. |
|
| Jaj, hogy kell tőlled mëgválnom, |
| Kedvömre termött virágom, |
| Ne tulajdonítsd sönkinek. |
|
| Én már tőlled búcsút vöszök, |
| Veled csak ritkán beszélök, |
| Élj kedvedre, szép violám, |
| Ki számot gyakron csókolád. |
|
|
