[Én elmönék ződ erdőbe sétáni…]*

Én elmönék ződ erdőbe sétáni,
Lefeküdtem árnyékába nyugunni*,
Odajöve fülemile küs madár,
Utasodván, hogy ingömöt ott talál.
Hoza neköm körme között cédolát,
Abba látám szeretőmnek szándékát.
Amely gyűrűt jegybe adtál, vödd vissza,
Mett annak a küssebb köve sem tiszta.
Ki a gyűrűt neköd adta, add vissza,
Ha a gyűrűt elpiszkóta, hadd mossa.



Hátra Kezdőlap Előre