Én elmönék ződ erdőbe sétáni, |
Lefeküdtem árnyékába nyugunni*, |
|
Odajöve fülemile küs madár, |
Utasodván, hogy ingömöt ott talál. |
|
Hoza neköm körme között cédolát, |
Abba látám szeretőmnek szándékát. |
|
Amely gyűrűt jegybe adtál, vödd vissza, |
Mett annak a küssebb köve sem tiszta. |
|
Ki a gyűrűt neköd adta, add vissza, |
Ha a gyűrűt elpiszkóta, hadd mossa. |
|
|