| Ezörnyócszáznëgyvennyócba, |
| Október hónapja tizënhatodikán |
| Be sok magyar, fegyverrel ódalán, |
| Táborba gyűlt magyar Agyagfalán. |
|
| Berzenczei hatalmas hangjára |
| Fegyverköztünk hazánk ótalmára, |
| Szántóvasból fegyvert kovácsoltunk, |
| Bottal, rúddal harcolni indultunk. |
|
| Hej! de sok éfiú* utoljára |
| Dőlt zokogó kedvesse vállára! |
| Szívszaggató vót a búcsúzások, |
| Utósó vót a találkozások. |
|
| Anya s gyermëkëk siránkozása |
| Ëggyé olvadt apjok távoztára: |
| Mintha valaki mëgmondta vóna, |
| Hogy nem tér meg édösapjok soha! |
|
| Mëgindult a székëlyëk tábora, |
| Ëgy része mű lefelé Radnótra, |
| Oda ës értünk huszadikára, |
| Gróf Bethlenék fényös kastélyába. |
|
| Ott tizënëgy nap vótunk mëgállva, |
| Benn a várba s künn a mezőn hálva; |
| De a tizënkettődik nap délbe |
| Az ellenség rajtunk csúfot tëve. |
|
| Lőtt az ellen, mű is lőttünk vóna, |
| Ha fegyverünk s porunk ës lëtt vóna! |
| Csak ëgynehány csíki legén lőtte |
| A ránk rontó ellent agyba-főbe. |
|
| Hát mëgbomlott a székëlyëk sora, |
| Szétszaladott Pünkösti tábora, |
| Mëgfutottunk, hogy tőllünk lehetëtt, |
| Mindën arra, amerre mehetëtt. |
|
| Mezőszentiván mellett szorossan |
| Vëttük útunkot át a Maroson, |
| Ott, ki bátor vót, sok átevezött, |
| A gyëngékből sok a vízbe veszött. |
|
| Ki jött haza, ki maradt még oda? |
| Azt talám csak a jó Isten tudja; |
| Itt ës, ott ës sok elhagyott árva |
| Máig is vár elveszött apjára. |
|
|
