| Eljött a gyászporoncsolat |
| Indulni këll, gyënge alak: |
| Tiszti poroncsolat* alatt. |
|
| Tekénts le gyëngeségünkre, |
| Mü szívünköt erősítsd meg, |
|
| Hát mü, népünk, micsináljunk? |
| Fegyver nékül tábort álljunk? |
| Nincsen kardunk, nincs fegyverünk: |
| Mëgver most a mü Istenünk. |
|
| Verd mëg, Isten, azt a szűvet, |
|
| Hát tük, árvák, micsináltok? |
| Éhhalással most mëghaltok. |
| Győzhessük le a sok ellent. |
|
| Többég szëmëdbe nem nézëk; |
| Az Istentől jót ës várok. |
|
| Ó, csak a nagy Isten tudja, |
| Látsz-ë még többet valaha? |
| Hogyha valaha még nem látsz, |
| Isten áldása szálljon rád. |
|
| Tük elmëntëk most ëgy sorba, |
| Szűvetök van a nagy gyászba. |
|
| Szűvüköt gyászba zártátok. |
| Ó, csak a nagy Isten tudja, |
|
| Hogy ingöm eddig tartottál, |
| Azt köszönöm, hogy dajkáltál, |
| Sok szép szóddal tanítottál. |
|
| Édösanyám, már megbocsáss, |
| Hogy te értem vért ontottál, |
| Nagy sanyarán fëltartottál, |
|
| Ó, csak a nagy Isten tudja, |
| Látsz-ë még többet valaha? |
| Hogyha valaha meg nem látsz, |
| Isten áldása szálljon rád. |
|
| Látom, könyves szëmmel néztëk, |
| Ó, én nektök jót kévánok, |
| Az Istentől jót ës várok. |
|
| Mikor a fegyver mëgroppan, |
| Fejin majt* kërësztülbukkan*, |
| Szerusz, pajtás, ez az élet! |
| Itt az éveg*, igyál ëgyet. |
|
| Igyuk mëg most az örömet, |
| Isten tudja, látsz-ë többet! |
| El këll mënni, nincs mit tënni, |
| Szép hazánkot itt këll hagyni. |
|
| Búcsút vëszünk már végtire, |
| Búcsúzásunk rövid lëszën, |
| Szűvetökbe kárt ne tëgyën. |
|
| Hogy közületök elmëntünk, |
| Isten vót mindég mellettünk, |
|
| S mikor szabadságot kaptunk, |
| Honunkba visszaindultunk: |
|
| És ësszeronták testünköt. |
|
| Tudjátok, az ártatlan vér |
| Ó, míg onnét hazajöttünk, |
| Be sok kénon átalmëntünk! |
|
| A gúnyánktól mëgfosztottak, |
|
| Ó, istenëm! azt ne tűrd el, |
|
|
