[Látom életëmët, nem igën gyönyörű…]*

Látom életëmët, nem igën gyönyörű,
Az én két orcámon folydogal a könyű.
Ha tudtad határát rövid szeretetnek,
Métt nem hagyál békét én árva fejemnek.
Mindën madarkának szabad ágra szállni,
Csak nekëm nem szabad az utcán sétálni;
Titkos szeretetnek nem këll cégért dugni;
Mett vadnak irigyek s el fognak gátolni.
Sír az út előttem, bánkodik az ösven,
Még az ës azt mondja: ádjon mëg az Isten!
Adjon mëg az Isten mindën jovaival,
Min’ kerbeli rózsát drága illatokkal!
Ahol én elmënyëk, még a fák ës sírnak,
Gyászos ágairól levelek lehullnak;
Ha tudtad határát rövid szeretetnek,
Métt nem hagyál békét szabad életëmnek?



Hátra Kezdőlap Előre