Leány a legényhez^*

Azt hallottam, rózsám, hogy el akarsz hagyni! –   El hát, s mi bajod vélle? – Hogy këll már szëgén fejemnek ily árván maradni? –   Könnyen. – Tudod, rózsám, mit fogadtál vasárnap éccaka? –   Ígéret bolondnak öröm. – Hogy elvëszesz legfënnebb ës két-három hét múlva. –   Nem vónál beteg. – Ó! én édës rózsám, hát már hova lëgyek? –   Bújj a lóba, s nem csíp mëg a légy. – Látom, hogy már mëgvetëttél, azétt* hát elmënyëk. –   Jó utat! –

Legény a leányhoz

Mëgmásoltam, rózsám, minapi mondásom. –   Késő már! – Visszahoztam lábaidhoz igaz mëgbánásom. –   Vidd vissza. – Házad körül szomorán mindaddig forgolódom, –   Szëdd fël ott, amit kapsz. – Míg két piross orcád rendre csókolgatom. –   Rendre a püspök falatját. – Vigyázz, rózsám, mett maradhatsz könnyen eladóba! –   Bízd rëám. – Isten uccse mást keresëk még ma a fonóba!   Jere bé, jere bé, üssön mëg a szösz-mënkő. –